HÜLSEMANN, Johann (1602, Esens – 1661, Leipzig): német lutheránus teológus, a lutheránus ortodoxia képviselője. Rostock, Wittenberg és Marburg egyetemén tanult teológiát, 1629-től pedig Wittenbergben volt a teológia professzora. Ebben a minőségében, a wittenbergi egyetem delegáltjaként vett részt az ortodoxia és a reform-lutheranizmus viszonyát és álláspontját és a protestantizmus hitbeli egységének lehetőségeit tárgyaló Thorni Dispután, ahol ¤ G. Calixt szinkretista álláspontja ellenében a konzervatív ortodoxia nézetei mellett állt ki. 1646-tól H. haláláig Lipcse egyetemén tanított, közben pedig tovább folytatta az irodalmi polémiát Calixt, a kálvinista teológiai szemlélet és a korai felvilágosodás eszméi ellen. H. a dogmatika klasszikus témái közül elsősorban az alapvető hittételek kédésével, a papi hivatás és hivatal teológiájával és az unio mystica értelmezésével foglakozott, nezeteit pedig igyekezett az egyházatyák és a régi zsinatok tanításával való összhang kimutatása révén igazolni. Ezzel a ténykedésével, dogmatikus és kontroverz-teológiai összefoglalásaival H. annak a klasszikus lutheránus ortodoxiának a szellemi térhódítását készítette elő, amelynek az álláspontját azután fiatalabb kor- és pályatársa, ¤ G. Calov dolgozta ki a legátfogóbban.

Fő művei: De ministro consecrationis et ordinationis sacerdotalis, Wittenberg: 1630.; Breviarium theologiae exhibens praecipuas fidei controversias, Wittenberg: 1641.; Calvinismus irreconciliabilis, Wittenberg: 1644.; Dialysis apologetica, Wittenberg: 1649.; Extensio breviarii theologici, Wittenberg: 1655. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik I., Tübingen: 1854.; O. Ritsch: Dogmengeschichte des Protestantismus I., Tübingen: 1907.; RGG. III.; LThK. V.