HOTTINGER, Johann Heinrich (1681, Zürich – 1750, Heidelberg): svájci német kálvinista teológus és orientalista, a kálvinista pietizmus jelentős képviselője. Zürich, Genf és Marburg egyetemén tanult teológiát és keleti nyelveket. 1705-től pedig Marburgban volt a filozófiai, később a teológiai kar professzora. H. az egyetemen elsősorban ószövetségi egzegézist és bibliai régészetet adott elő, közben azonban belekeveredett a kálvinista ortodoxia, a kibontakozó karteziánus teológiai racionalizmus és a pietizmus közötti vitákba is. Ebben a diskurzusban H. azt a mérsékelten pietista álláspontot képviselte, hogy a Szentírás kinyilatkoztatása mellett Isten önközlésének lehetnek rendkívüli, lelki élményekben és magánkinyilatkoztatásban megvalósuló formái is. A helyi ortodoxia nyomására és a pietista eszméktől való elhatárolódásának elutasítása miatt H. 1717-ben távozni kényszerült Marburgból és néhány éven keresztül lelkipásztorként Frankentalban működött. 1721-ben Heidelbergben lett az egyetem professzora és a város prédikátora, 1740-től a teológiai fakultás elöljárója. Életének heidelbergi szakaszában H. egyre határozottabban a pietizmus álláspontjára helyezkedett, tudományos érdeklődése pedig ennek megfelelően a pasztorális teológia, az etika, a lelki élet és a hit belső megélésének kérdései felé fordult. Élénken érdekelték a vallásos nevelés és a vallásoktatás kérdései is, imádságos könyvei, elmélkedései és prédikációi pedig a kereszténység személyes, belső megélésének útját igyekeztek meglelni.

Fő művei: Typus doctrinae christianae, Marburg: 1714.; Christliche Barmherzigkeit, Marburg: 1715.; Theologia morum generalis, Marburg: 1715.; Christliche Manual, Heidelberg: 1724.; Typus studiosi Theologiae, Heidelberg: 1739.; Typus pastoris evangelici, Heidelberg: 1741.; Predigten, Heidelberg: 1746. Irodalom: RGG. III.; BBKL. II. (HP)