HOSPINIAN, Rudolf /Wirth/ (1547, Altdorf – 1626, Zürich): svájci német kálvinista teológus és hitvitázó, a kibontakozó ortodox kálvinizmus jelentős képviselője. A lelkészcsaládból származó H. Zürich, Marburg és Heidelberg egyetemén tanult teológiát, 1568-tól pedig Zürich környéki gyülekezetekben szolgált lelkipásztorként. 1576-tól a híres zürichi Schola Carolina rektora volt, 1588-tól haláláig pedig magában Zürich városában viselt vezető lelkipásztori tisztségeket. H. teológiai műveinek legfontosabb témája az egyház liturgikus életének vizsgálata volt; számos munkájában dolgozta fel az ősegyház ünnepeinek és szertartásainak históriáját, sőt még a zsidó, a muszlim, a katolikus és a protestáns szertartások összehasonlító elemzésére is vállalkozott. Ezirányú törekvései, amelyek során azt igyekezett bizonyítani, hogy a reformáció mozgalma nem más, mint az ősegyház igaz és hiteles istentiszteleti rendjének helyreállítása, összefüggésben álltak dogmatikai írásainak fő témájával, a szentségtan kérdéseinek értelmezésével. Számos polemikus műben támadta a katolikus egyház szentségtani felfogását, az úrvacsora kérdésében pedig a lutheránusok nézeteit is elutasította. H. jelentős egyháztörténeti munkát is végzett, amely során ókeresztény egyháztörténettel, a szerzetesség történetével, a reformáció irányzatai közötti vitákkal és a tridenti zsinat utáni katolikus kereszténység történéseivel is foglalkozott. Szisztematikus művei mellett számos prédikációját is kiadta nyomtatásban, összes műveit pedig a késői tanítvány, ¤ J. H. Heidegger adta közre az 1670-es években.

Fő művei: De origine et progressu Rituum et Ceremoniarum Ecclesiasticarum, Zürich: 1585.; Origo errorum, Zürich: 1587.; De origine progressu ceremoniis 1-2., Zürich: 1593.; Festa Christianorum, Zürich: 1593.; De origine et progressu Controversiae sacramentariae 1-2., Zürich: 1598.; Opera Hospiniani 1-7., Genf: 1669-80. Irodalom: RGG. III.; LThK. V. (HP)