HOSIUS, Stanislaus (1504, Kraków – 1579, Capranica): krakkói német polgárcsaládban született lengyel katolikus teológus, egyházmegyés pap, 1549-től Kulm, majd Emland püspöke, 1661-től bíboros, a reformációval szembeszálló lengyel katolikus megújulás irányítója, a barokk kontroverz-teológia korai képviselője. Teológusi, főpapi és egyházszervezői munkájának nagy szerepe volt a lengyelországi reformáció békés úton való visszaszorításában, sőt átmeneti sikereket ért el a svédek rekatolizálása ügyében is. 1561-től bíboros-legátusként és meghatározó teológiai tekintélyként vett részt a Tridenti Zsinat munkájában, 1569-től pedig a római egyházkormányzatban viselt tisztségeket. H. eredetileg humanista műveltségű kánonjogász volt, de jól ismerte és használta polemikus műveiben a patrisztikus és a skolasztikus teológiát és különösen gyakran hagyatkozott ¤ Szent Ágoston tekintélyére. Legjelentősebb műve, a Confessio fidei catholica christiana a katolikus tanítás lényegének tételről tételre haladó, a biblikus és dogmatikus hagyományra hivatkozó kifejtése, a korabeli katolikus hitvédelem átfogó kézikönyve volt, amely igen határozottan vetette el a katolikus és a protestáns felfogás közelítésének kísérleteit. Kisebb műveiben gyakran visszatérő téma volt a pápai hatalom tekintélyének védelmezése, de számos munkájában foglalkozott ¤ Luther vagy ¤ Kálvin illetve tanítványaik egyes nézeteivel is. Humanista műveltséggel megírt értekezéseit, német és latin nyelvű prédikációinak gyűjteményeit ¤ Canisius Szent Péter is használta és nagyra tartotta.

Fő művei: Confessio fidei catholica christiana, Kraków, 1553.; De loco et authoritate Romani Pontificis, Kraków, 1564.; Opera omnia 1-12., Paris: 1562. Irodalom: Görföl - Kránitz. (HP)