HORNEJUS, Konrad (1590, Braunschweig – 1649, Helmstedt): német lutheránus teológus és bölcselő, a lutheránus közvetítésteológia jelentős alakja. Teológiát, filológiát és bölcseletet tanult Helmstedt egyetemén a humanista hagyomány, a kibontakozó lutheránus arisztotelizmus és a melanchtoniánus hitértelmezés szellemében, rövid lelkipásztori szolgálat után, 1619-től pedig az etika és a logika professzoraként maga is Helmstedtben kezdett tanítani. 1628-tól ¤ G. Callixt mellett és annak híveként fontos szereplője volt a szinkretista vitának, amelyben mindketten a lutheranizmus liberális, az ortodoxia ellenében felekezetközi párbeszédet szorgalmazó irányzatát képviselték. H. előszeretettel foglalkozott alapvető bölcseleti kérdésekkel és harcosan állt ki a teológia racionális, filozófiai megalapozásának ügye mellett. Így számos Arisztotelész munkáit értelmező logikai, metafizikai és természetbölcseleti művet adott közre, amelyeket széles körben használtak tankönyvként, ezek következtében pedig ellenfelei ¤ P. Ramus nézeteinek követésével is megvádolták. A lutheranizmus belső vitái során a gyakorlati teológia világában a korai pietizmushoz közeli nézeteket megfogalmazó H. egyik célpontjává vált az ortodox, dogmatikus lutheránusok támadásának, akik kriptopapizmussal, a katolikus nézetekhez való veszedelmes közeledéssel vádolták. Halála évében nézeteit egyeteme és az egyházi hatóságok is elmarasztalták, H. azonban ezekre a vádakra már nem tudott felelni.

Fő művei: Disputationes ethicae depromtae ex Ethica Aristotelis ad Nicomachum, Helmstedt: 1617.; Compendium Naturalis Philosophiae, Helmstedt: 1618.; Exercitationes Logicae, Helmstedt: 1621.; Disputationes et tractatus aliquot, de necessitate pietatis, Helmstedt: 1648.; Compendium theologiae, Helmstedt: 1655. Irodalom: E. L. Th. Henke: Georg Calixt und seine Zeit 1-2., Tübingen: 1853-60.; RGG. III. (HP)