HOORNBEEK, Johannes (1617, Haarlem – 1666, Leiden): németalföldi kálvinista teológus, a konzervatív kriptokálvinizmus képviselője, a remonstráns és a karteziánus eszmék elszánt ellenfele. Leiden és Utrecht egyetemén tanult teológiát és az utóbbi helyen ¤ G. Voetius tanítványa volt, akivel életreszóló barátságot is kötött. 1637-től lelkipásztorként szolgált, 1643-tól pedig Utrecht, 1654-től Leiden egyetemén volt a szisztematikus teológia professzora. H. műveiben elsősorban az ószövetségi teológia kérdéseivel és a kálvinista dogmatika biblikus alapvetésének problémáival foglalkozott és egyik megteremtője volt az ortodox kálvinizmus konzervatív skolasztikus módszertanának. H. alaposan kivette a részét a korszak németalföldi kálvinizmusában dúló teológiai vitákból is. Még utrechti tanársága idején kapcsolódott be az ortodox irányzat határozott védelmezőjeként az arminiánusokkal és a soziniánusokkal folytatott vitába, Leidenben pedig ¤ J. Coccejus nézeteivel és a korai karteziánus bölcselettel fordult szembe és összefoglaló munkában gyűjtötte össze az ortodox teológusoknak a korábbi vitákban megfogalmazott érveit. Morálteológiai nézeteiben és összefoglaló pasztorálteológiai kézikönyvében H. a biblikus rigorizmus és puritanizmus nézeteit képviselte, gyakorlati teológiáját pedig a reformáció kegyességi hagyományai köré építette. H. egész élete során elkötelezett híve volt a pogányok és zsidók közötti misszió ügyének, amelynek kérdései elsősorban elméleti szempontból foglalkoztatták.

Fő művei: Summa controversiarum religionis cum infidelibus, haereticis, schismaticis, Leiden: 1653.; Theologia practica, Leiden: 1663.; De conversione Indorum et gentilium, Leiden: 1669. Irodalom: W. Goeters: Die Vorbereitung des Pietismus in der reformierten Kirche der Nederlande bis zur Krisis der Labadisten 1670., Leiden: 1911.; RGG. III. (HP)