HONTHEIM, Johannes Nicolaus /FEBRONIUS/ (1701, Trier - 1790, Montquentin): német katolikus teológus, egyháztörténész és kánonjogász, egyházi író, egyházmegyés pap, a felvilágosodás szellemi képviselője. Pályája korai szakaszában Trier egyetemének volt a professzora, majd Coblenzben volt szemináriumi rektor, 1748-tól haláláig pedig Trier segédpüspökeként tevékenykedett. Irodalmi munkássága során a természetjog és a hatalom kérdéseivel, egyházi alkotmányjoggal, egyházmegyéje történetével és jogtörténetével foglalkozott, de adott ki bibliai tárgyú műveket és publicisztikai írásokat is. Legjelentősebb, komoly vihart kavaró műve 1763-ban Febronius álnéven megjelentetett, a pápai hatalom korlátozását, a püspökök és a zsinatok jogkörének bővítését követelő, a világi hatalom egyházi ügyekbe való beleszólását elfogadó, általában az egyház belső reformját sürgető könyve volt. Ezt az erősen a gallikanizmus szellemi hatását mutató írást Róma 1764-ben indexre tette, a művét több polemikus iratban is védelmébe vevő H. hivatalos és név szerinti elmarasztalására azonban nem került sor. Felfogása ugyanakkor rövid idő alatt febronianizmus néven a pápa és az egyház jogait korlátozni kívánó szellemi irányzattá szerveződött, amelynek híveit még H. életében több hivatalos római dokumentum is elítélte. A febronianizmus gyanúja több katolikus reformtörekvés esetében felmerült a 19. században is, a 20. század elején, a modernista válság idején pedig egyes modernistákat a febroniánus eszmék felelevenítésének szándékávol is megvádolták a római hatóságok.

Fő művei: De jurisprudentia naturali et summo imperio, Trier: 1724.; Historia Trevirensis diplomatica et pragmatica 1-3., Trier: 1751.; Justini Fenbronii jurisconsulti de statu Ecclesia et legitima potestate Romani pontificis liber singularis, Trier: 1763.; De statu ecclesia 1-3., Trier: 1763-1770.; Justini Febronii commentarius in suam retractionem, Frankfurt: 1781. (HP)