HOMJAKOV, Alekszej Sztyepanovics /Alexei Stepanovich Khomjakov/ (1804, Moszkva – 1860, Csernovszkoje): orosz költő, laikus ortodox teológus és bölcselő, a szlavofil mozgalom szellemi vezetője. A moszkvai egyetemen matematikát tanult, az 1820-as években pedig egy rövid, párizsi festészeti tanulmányokkal töltött időszakot leszámítva a hadseregben szolgált. Az 1830-as évek elejétől birtokán gazdálkodott, közben pedig filozófiai, teológiai, történelmi és nyelvészeti stúdiumokat folytatott, verseket, színdarabokat írt. Ebben az időszakban H. az orosz nyugatosok mintájára a klasszikus német idealizmusért és historicizmusért lelkesedett, 1847-es berlini tartózkodása és az idős Schelling vallásbölcseletével való megésmerkedése után azonban figyelme az ortodox kereszténység és Oroszország világtörténelmi küldetése irányába fordult. Az 1850-es években kidolgozott vallásbölcseleti víziója szerint a kereszténység lényege szerint a szabadság egysége. A katolicizmus ebből az egységet a szabadság feláldozása, a protestantizmus a szabadságot az egység elvesztése árán tudta megvalósítani; az ortodox egyház messianisztikus küldetése H. ekkléziológiája szerint ennek az eredeti, kiegyensúlyozott rendeltetésnek a betöltése. Szoros összefüggésben állt ezzel a meggyőződésével az az Oroszország és a szláv népek világtörténelmi küldetéséről vallott nézete, amely a szlavofil mozgalom szellemi vezetőjévé tette. A Nyugat materialista individualizmusával szembeállított orosz spirituális univerzalizmust felértékelő nézetei jelentős hatást gyakoroltak Tolsztoj és Dosztojevszkij gondolataira, vallásbölcseleti szempontjai, Istenben az ember szabadságának principiumát látó eszméi vagy a világtörténelmet az isteni és a démoni, a Jó és a Rossz küzdelmeként ábrázoló felfogása pedig ¤ V. Sz. Szolovjev, ¤ Sz. Ny. Bulgakov és ¤ Ny. A.Bergyajev jóvoltából a 20. századi orosz vallásfilozófia fejlődését is meghatározták.

Fő művei: Zapiszki o vszemirnoj isztorii 1-3., Moszkva: 1870-71.; Polnoje szobranyije szocsinyenyij 1-8., Moszkva: 1900-1914. Irodalom: N. Zernov: Three Russian Prophets: Khomiakov, Dostoevsky, Soloviev, New York: 1937.; A. Gratiaux: A. S. Khomiakov et le Mouvement Slavophile, Paris: 1939.; N. O. Losskij: History of Russian Philosophy, New York: 1951.; E. Ch. Suttner: Offenbarung, Gnade und Kirche bei A. S. Chomjakov, Würzburg: 1967.; V. V. Zenkovszkij: Isztorija russzkoj filoszofii, Paris: 1989.; A. Cavazza: A. S. Chomjakov. Opinione di un russo sugli stranieri, Bologna: 1997.; RGG. I.; LThK. II. (HP)