HOFFMEISTER, Johannes (1509, Oberndorf am Neckar – 1547, Günzburg): német katolikus teológus és hitvitázó, a reformáció korai ellenfele, ágostonrendi szerzetes. Még egészen fiatalon lépett be a colmari ágontonrendi kolostor közösségébe, teológiai tanulmányait pedig Mainz és Freiburg egyetemén végezte. 1533-ban tért vissza Elzászba és ettől az időtől priorként állt a colmari rendház élén. A következő évtized során H. a rendi fegyelem megszilárdításán fáradozott, szellemi küzdelmet folytatott az elzászban is gyorsan terjedő lutheránus reformációval és elszántan védelmezte az egyház és a rend jogait a városi hatóságokkal szemben. 1538-ban adta ki hitvédelmi értekezéseinek gyűjteményét, amelyben a lutheri tanítással szállt vitába és különösen alaposan bírálta ¤ M. Luther Schmalkaldeni cikkelyeit valamint az Ágostai hitvallás tételeit. H. részese volt a következő évek fontos hitvitáinak, így a hagenaui, wormsi, regensburgi disputáknak, 1542-től pedig provinciálisként és vizitátorként a német ágostonrendi provincia megújításán dolgozott. Prédikátorként és hitvitázóként is jelentős életműve mellett H. felkészült biblikus és dogmatikus is volt, aki a skolasztikus hagyomány szellemében, de a reneszánsz szellemi eredményeit is elismerve utasította vissza a reformáció egzegétikai törekvéseit, liturgikus és szentségtani változtatásait és egy olyan dogmatikai kézikönyvet is összeállított, amelyben a katolikus kontroverzteológia művelői számára összegyűjtötte a dogmatikai hagyomány teljes anyagát.

Fő művei: Dialogorum libri duo, quibus aliquot ecclesiae catholicae dogmata Lutheranorum et verbis et sententiis roborantur, Freiburg: 1538.; Canones sive claves aliquot ad interpretandum sacras Bibliorum scripturas, Mainz: 1545.; Verbum Dei, Mainz: 1545.; Articuli conciliati inter prioris doctrinae, Ingolstadt: 1546.; Loci communes Rerum theologicarum, Ingolstadt: 1547. Irodalom: RGG. III.; DictThéolCath. VII.; LThK. V.; BBKL. II. (HP)