HOFFMANN, Daniel (1538, Halle/Saale – 1611, Wolfenbüttel): német lutheránus teológus, a korai reformáció szélsőségesen bölcselet-ellenes szellemi vonulatának képveselője. Jena egyetemén tanult teológiát, 1576-ban pedig Helmstedt egyetemén az etika és a dialektika professzorává nyert kinevezést. Két évre rá egyháztanácsos és teológiai professzor lett, közben pedig részese volt a ¤ M. Flacius bűnfelfogása körüli vitának. A következő évtized során az úrvacsora és az ubiquitás tana körüli vitában fejtette ki az ortodox lutheranizmus középutas felfogásához közeli véleményét és ekkor vált ádáz ellenségévé a bölcseleti eszmék teológiai alkalmazásának. A marburgi ¤ R. Goclenius kettős igazságról szóló nézetét vitatva azon a véleményen volt, hogy a filozófia minden eretnekség forrása. Az igazság egyetlen és ennek megismerésére a kinyilatkoztatás alapján álló teológia hivatott, mint egyedüli igaz tudás és bölcsesség. Ennek a gondolatnak a jegyében intézett H. heves támadást ¤ P. Ramus logicista nézetei ellen és később is céljának tekintette a bölcseleti szempontok száműzését a teológiai diskurzusokból és ebbéli igyekezetében még ¤ M. Luther engedékeny álláspontját is elvetette. Szélsőséges nézetei 1598-ban a helmstedti egyetem filozófiai és teológiai kara közötti elmérgesedő vitához vezettek és végül 1601-ben H. eltávolítását eredményezték. Két esztendő elmúltával H. visszatérhetett Helmstedtbe, de nem adva fel Isten értelmi úton való felismerhetőségét elutasító nézeteit, professzori megbizatását nem sikerült visszanyernie. Élete utolsó éveit így szellemi elszigeteltségben, visszavonultságban Wolfenbüttelben töltötte.

Fő művei: Explicatio discriminis inter theologicum et philosophicum hominem, Helmstedt: 1580.; De ubiquitate tractatus, Helmstedt: 1584.; De Deo et Christi, Helmstedt: 1598.; Pro duplici veritate Lutheri, Helmstedt: 1600. Irodalom: G. Thomasius: De Controversia Hofmanniana, Erlangen: 1844.; E. Schlee: Der Streit des D. H. über das Verhaltnis der Philosophie zur Theologie, Marburg: 1862.; RGG. III. (HP)