HESSHUS, Tilemann (1527, Nider-Wesel – 1588, Helmstedt): német lutheránus teológus, hitvitázó, a korai lutheránus ortodoxia képviselője. Wittenberg egyetemén ¤ Ph. Melanchton tanítványa volt, az interim idején azonban Oxford és Párizs egyetemén is tanult. 1553-ban Melanchton ajánlásával Goslar lelkésze lett, 1556-ban azonban Rostockban vállalt professzori állást. A meglehetősen összeférhetetlen természetű és az éles vitákat kedvelő H. a szombat megünneplése körüli vita miatt már a következő évben Heidelbergbe távozott, innen azonban az úrvacsora körüli vitában játszott szerepe miatt 1559-ben eltávolították. Magdeburgban a nézetei körül kibontakozó vita utcai zavargásokat eredményezett és végül hatósági úton távolították el a városból, Jülich hercege pedig a katolikusok és a tridenti zsinat elleni kirohanásai miatt tiltotta ki tartományából. Strassburg, Frankfurt, Neuburg voltak életének következő állomáshelyei, 1569-től pedig néhány évet professzorként Jéna egyetemén töltött. 1573-ban Samland püspökeként Königsbergbe költözött, 1577-ben azonban krisztológiai nézetei miatt megfosztották állásától és eltiltották a prédikálástól is. Lübeckbe került, rövidesen pedig ¤ M. Chemnitz támogatásával meghívást kapott Helmstedt egyetemére, ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Teológiai életműve java részében H. a katolikus és a kálvinista nézetekkel, a lutheránus mozgalom egyes irányzataival éles polémiában fejtette ki a maga dogmatikai nézeteit. Így szellemi harcot folytatott a philippiánusok és a radikális kálvinisták ellen, de élesen támadta ¤ M. Flacius nézeteit is. Dogmatikai értekezéseiben önálló krisztoológiai felfogást dolgozott ki, a kegyelem és a megigazulás kérdésében pedig az ortodox lutheranizmus nézeteit vallotta a magáének. Összességében H. igen jelentős, a korabeli lutheránus teológiai viták keresztmetszetét nyujtó életművet hagyott hátra, amelyben bibliai kommentárok, prédikációgyűjtemények és kiterjedt levelezése is helyet kapott.

Fő művei: Vom Amt und Gewalt der Pfarrherren, Jena: 1561.; De praesentia corporis Christi in coena Domini, Jena: 1562.; Von dem Unterschied zwischen der wahren katholischen Lehre der Kirche und die Irrtümern der Papisten, Heidelberg: 1564.; Examen theologicum, Jena: 1571.; De vera ecclasiae et eius autoritate, Jena: 1572.; Antidotum contra Flacii dogma, Wittenberg: 1572.; Bekenntnis von der persönlichen Vereinigung beiden Naturen, Helmstedt: 1586.; De iustificatione, Helmstedt: 1587. Irodalom: RGG. III.; LThK. V. (HP)