HERMES, Georg (1775, Dreierwulde - 1931, Bonn): német katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, münsteri, majd bonni egyetemi tanár. Gondolkodói kiindulópontja a hit és a modern racionális gondolkodás összhangjának megteremtése volt. Véleménye szerint a kinyilatkoztatással szembeni emberi kételkedés önmagában kiküszöbölhetetlen; egyedül az emberi értelem természetes és morális racionalitása, a kanti gyakorlati ész szempontja adhat bizonyosságot a hit fontosságáról és ésszerűségéről, egy ilyen - racionális és kritikai - belátáshoz pedig nincs szükség kegyelmi adományokra. Véleménye szerint a kinyilatkoztatás tény, de nem ismeret és tudás, hiszen a "tiszta ész" Isten lényegéről és önközléséről semmilyen racionális tudást sem adhat. H. Krisztus kereszthalálát nem ténynek, hanem morális példázatnak tekintette és általában is osztotta Kantnak azt a véleményét, amely szerint a vallás dolgaiban nem intellektuális bizonyosságnak, hanem morális szükségszerűségnek lehetünk csupán a birtokosai. A klasszikus német bölcselet eredményeire és a felvilágosodás morális racionalizmusára építő nézetei nagy népszerűségre jutottak Németországban: az 1820-as évektől a hermesianus felfogás több teológiai fakultás tagjai között is hódított. Végül H. és tanítványai "agnoszticizmusát" és "immanentizmusát" 1835-ben XVI. Gergely pápa ítélte el, mint a hiteles katolikus nézettel összeférhetetlen álláspontot. Ez a döntés már nem pusztán az időközben elhúnyt H. műveit érintette, de a kanti kritikai filozófia egész szempontrendszerének kategórikus elutasítását is jelentette - jó egy évszázadra.

Fő művei: Untersuchung über innere Wahrheit des Christentums, Aschendorffsche, Münster: 1805.; Einleitung in die christokatholischen Theologie 1-2.,Aschendorffsche, Münster: 1819.; Christkatholische Dogmatik 1-3., Aschendorffsche, Münster: 1834. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975., Görföl - Kránitz. (HP)