HENGSTENBERG, Ernst Wilhelm (1802, Fröndenberg – 1869, Berlin): német lutheránus teológus, biblikus, a szélsőséges bibliakritikai racionalizmus ellenfele. Bonn és Basel egyetemén teológiát, bölcseletet és keleti nyelveket tanult, 1828-tól pedig Berlin egyetemén volt az ószövetségi tudományok professzora. Szellemi elkötelezettségét tekintve ¤ H. A. Tholuck és ¤ A. Neander köréhez tartozott, aki egyházpolitikai törekvéseiben és az általa a racionalizmus eszméi ellenében alapított Evangelische Kirchenzeitung hasábjain az egységes porosz államegyház megteremtését és a tradicionális lutheránus egyházi élet helyreállítását szorgalmazta. Ószövetségi kutatásaiban H. elutasította a radikális történetkritikai szemlélet állításait és a teljes szentírás sugalmazottsága mellett érvelt, az ószövetségi krisztológiáról értekezve pedig az ószövetségi előképiség és az újszövetségi beteljesedés harmóniája mellett keresett érveket. Isten országának gondolatáról szóló munkájában is a két szövetség szerves egysége állt a középpontban, amiként ószövetségi bevezetésében és néhány kommentárjában is a teljes bibliai hagyomány folytonossága és hitelessége mellett állt ki.

Fő művei: Christologie des AT. 1-3., Berlin: 1829-35.; Beitrage zur Einleitung ins AT. 1-3., Berlin: 1831-39.; Kommentare über die Psalmen 1-4., Berlin: 1842-47.; Geschichte des Reiches Gottes unter dem Alten Bunde 1-2., Berlin: 1869-71. Irodalom: K. Schwartz: Zur Geschichte der neuesten Theologie, Jena: 1869.; J. Bachmann - Th. Schmalenbach: E. W. H. nach seinem Leben und Wirken 1-3., Berlin: 1876-92.; RGG. III.; LThK. V. (HP)