HELDING, Michael (1506, Langenenslingen bei Riedlingen – 1561, Wien): német katolikus teológus, egyházi szónok és hitvitázó, a korai ellenreformáció jelentős alakja, egyházmegyés pap. Tübingen egyetemén tanult teológiát, ezt követően pedig Mainzban a helyi iskola rektoraként, segédpüspökként, elismert hitszónokként tevékenykedett. 1540-ben részese volt a wormsi disputának, 1545-ben a Tridenti Zsinat megnyitásának, 1547-ben, az interim előkészítése során pedig a papi házasságok tudomásulvétele és a laikus kehely, a két szín alatti áldozás kérdésében a protestánsoknak engedményeket kínáló álláspontot képviselt. Végül H. döntő szerepet kapott az interimet meghirdető döntés megszövegezésében, közben pedig komoly erőfeszítéseket tett a német katolikus egyház megújítása érdekében. 1549-ben rövid katekizmust jelentetett meg, amely főleg ¤ M. Flacius véleményével szállt vitába, 1550-ben pedig Merseburg püspökévé nyert kinevezést. 1555-ben jelen volt az augsburgi birodalmi gyűlésen, az 1557-es wormsi dispután pedig ¤ Canisius Szent Péter társaságában védelmezte a katolikus álláspontot. 1558-ban Bécsbe került, ahol haláláig magas kormányzati tisztségeket viselt. A korszak jelentős kontroverz-teológusaként H. elsősorban a mise, a kegyességi- és a lelki élet kérdéseivel foglalkozott, bibliai könyvekhez készített kommentárjai pedig a hitviták korának napi aktualitásaihoz kötődtek. Írói és közéleti tevékenysége mellett H. korának elismert egyházi szónoka is volt, aki szentbeszédeiből több gyűjteményt is sajtó alá rendezett.

Fő művei: Von der heiligsten Messe, Mainz: 1548; Institutio ad pietatem Christianam secundum doctrinam catholicam, Mainz: 1549.; Brevis institutio ad pietatem Christianam, Mainz: 1549.; Katechismuspredigten, Mainz: 1551.; Postilla, Mainz: 1565. Irodalom: E. Feifel: Der Mainzer Weihbischof M. H. zwischen Reformation und katholischer Reform, München: 1962.; LThK. V.; RGG. III. (HP)