HEINRICH van der VELDE /Heimericus de Campo, Heymeric de Campo/ (1410 k., ? – 1460, Leuwen): németalföldi skolasztikus filozófus és teológus, az albertisták neoplatonizáló irányzatának meghatározó képviselője, egyházmegyés pap. Származását nem ismerjük; bölcseleti és teológiai tanulmányait Köln egyetemén végezte, ezt követően ugyanott volt a teológia professzora, 1444-től pedig haláláig Leuwen egyetemén működött. Életének eseményeiről keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy H. ¤ Nicolaus Cusanus barátja és bölcseleti nézeteinek követője, egyben pedig az ¤ Albertus Magnus szellemi hagyatékát ápoló intellektuális csoportosulás meghatározó alakja volt. Az általa vitairatokban is képviselt nézet szerint Albertus Magnus platonizmusa és ¤ Aquinói Szent Tamás arisztotelizmusa közül, akiknek a nézetei között H. számos eltérést vélt felfedezni, az előbbi az alkalmasabb a keresztény hit bölcseleti lényegének megjelenítésére. ¤ Szent Birgitta misztikus gondolatrait értékelő, a baseli zsinat számára készített méltatása, mérsékelt konciliarizmust sugalló nézetei és saját véleményét kifejtő, a tomista, az albertista eszméket és a mérsékelt nominalizmus elveit összhangba hozni akaró írásai a kortárs katolikus teológiában lényegében ismeretlenek és hatástalanok maradtak.

Fő művei: Promptuarium argumentorum disputatorum inter lileum Albertistam et spineum Thomistarum; Reparationes naturalis philosophiae secundum processum Albertistarum et Thomistarum; Problemata inter Albertum Magnum et Thomam. Irodalom: M. Grabmann: L' influso di Alberto Magno sulla vita intellettuale del Medio Evo, Roma: 1931.; LThK. III.; DictThéolCath. V. (HP)