HEINRICH von GENT /Henricus de Gandavo, Gandavensis/ (1217, Gent – 1293, Tournai): németalföldi skolasztikus filozófus és teológus, az augusztiniánus irányzat képviselője, egyházmegyés pap, az utókor által adományozott megtisztelő nevén doctor solemnis. Teológiai tanulmányait Tournai káptalani iskolájában kezdte és a párizsi egyetemen fejezte be. 1267-től Tournai-ban volt kanonok, 1276-tól Brüggében, 1278-tól Tournai-ban birtokolt archidiakonusi javadalmat. 1276-tól élete végéig magister regens a párizsi egyetem teológiai fakultásán. 1277-ben tagja volt annak a teológusi gyűlésnek, amely Étienne Tempier püspök irányításával elítélte azt a 277 heterodoxnak ítélt arisztoteliánus tételt, amelyek között zömében a latin averroisták nézetei szerepeltek, de néhány ¤ Aquinói Szent Tamás által képviselt gondolat is. H. a világi papság érdekeinek szószólójaként részt vállalt a koldulórendek egyetemi térfoglalása miatt kibontakozó párizsi vita harmadik, 1282-ben kibontakozó szakaszában. Fennmaradt disputái tanúbizonysága szerint H. műveiben és az egyetemi vitákban a platonizáló augusztiniánus irányzat képviselője volt, aki fő szellemi ellenfelének a kibontakozó tomizmust és a ¤ Siger de Brabant által képviselt averroista nézeteket tekintette. Filozófiai nézeteit a legtalálóbban keresztény avicennizmusként lehetne jellemezni, ám metafizikájában ¤ Avicenna determinisztikus emanáció-elméletét a keresztény hagyomány szabad-teremtés koncepciójával helyettesítette. A létezés és a lényeg megkülönböztetésére vezette be a distinctio intentionalis fogalmát, amely ellen az ortodox augusztiniánus ¤ Aegidius Romanus indított vitát, ¤ Duns Scotus viszont később distinctio formalis néven átvette azt a maga rendszerébe. H. nézetei több későbbi nominalista szerző, így ¤ William Ockham és ¤ Durandus de Sancto Portiano gondolataira is hatottak.

Fő művei: Disputationes quodlibeticae (Paris: 1518.); Aurea quodlibeta (Venezia: 1608.); Summa theologica/Summa quaestionum ordinarium (Paris: 1520.). Irodalom: M. de Wulf: Études sur H. de Gand, Paris-Louvain: 1894.; J. Paulus: H. de G.: Essai sur les tendances de sa metaphysique, Paris: 1938.; P. Bayerschmidt: Die Seins- und Formmetaphysik des H. v. G. in ihrer Anwendung auf die Christologie, BGPhMA. 36/3-4., Münster: 1941.; DictThéolCath. VI.; LThK. V.; RGG. III.; BBKL. II. (HP)