HARING, Bernhard (1912, Böttigen - 1988, Frankfurt): német katolikus teológus és filozófus, redemptorista szerzetes, évtizedeken át római egyetemi tanár. Fő szakterülete az etika és a morálteológia volt. Az 1950-es években egyik kezdeményezője volt a hagyományos dogmatikus, kazuisztikus morálfelfogás revíziójának. Biblikus megalapozású, de a modern világ, a modern szak- és erkölcstudományok irányába nyitott szintézisei révén ő a modern katolikus etika 'Glaubensethik' irányzatának fő képviselője és mint ilyen, munkáival a II. Vatikáni Zsinat egyik szellemi előkészítője. Írásaiban a hagyományos erkölcsi kérdéseknek a Szentíráson és a krisztológián, perszonális antropológián alapuló tárgyalása mellett bőséges teret szentelt a bioetika és a szociáletika, az ökológia és a modern kultúra problémáinak, a felmerülő kérdések jó részét pedig a Tanítóhivatal álláspontjánál nyitottabb, engedékenyebb szellemben próbálta megoldani. Élete utolsó két évtizedében több munkában tárgyalta a szekularizáció problémáját és a vallásszociológia aktuális kérdéseit, több, a katolikus egyházban felvetődő morális kérdés vagy vita esetében pedig szembeszállt Róma konzervatív véleményével is.

Fő művei: Das Gesetz Christi 1-3., Wewel, München: 1954.; Frei in Christus 1-3., Herder, Freiburg: 1981. Magyarul: Krisztus törvénye 1.2., Bencés, Pannonhalma-Róma: 1997-98. (HP)