HARDENBERG, Albert /Albert Rizaeus/ (1510, Hardenberg – 1574, Emden): németalföldi reformátor, a hitújítás korai történetének fontos szereplője. Eredetileg szerzetesnövendék volt, aki 1530-tól Löwen egyetemén tanult teológiát és ekkor csatlakozott a reformáció mozgalmához. 1539-ben Mainzban találjuk, de még ebben az évben visszatért Löwenbe. A reformátori eszmék terjesztése miatt börtönbe került, kiszabadulása után pedig Münster és Köln érintésével Wittenbergbe ment. H. itt lett ¤ Ph. Melanchton barátja és tanítványa, 1544-ben pedig ott volt a speyeri birodalmi gyűlés megnyitásán és egyik szellemi részese volt H. von Wied kölni érsek katolikus egyháztól való elpártolásának. A következő két esztendőben H. Strassburg, Basel, Zürich városát látogatta sorra és találkozott a hitújítás ottani irányítóival, 1546-ban pedig Kempenben vállalt prédikátori állást. 1547-ben Brémába került, közben pedig részesévé vált a kibontakozó ubiquitas-vitának, amelyben Melanchton mérsékelt véleménye ellen foglalt állást. A következő években az úrvacsora körüli diskurzusokban H. a valóságos jelenlét ellen foglalt állást és a kálvinizmus gyanújába került, aminek egy 1561-ig eltartó és H. elmarasztalásával végződő, ¤ M. Chemnitz és más vezető teológusok részvételével zajló vita lett a következménye. Brémából távozni kényszerülve főúri patrónusai Rastede kolostorában adtak számára menedéket, ahol zavartalanul dolgozhatott kéziratain. 1565-ben Wilhelmshaven közelében vállalt lelkészi állást, élete utolsó éveit pedig Emden lelkipásztoraként töltötte.

Fő művei: Farrago sententiarum in vera et catholica doctrina de coena Domini consentientium, Bremen: 1548. Irodalom: RGG. III.; LThK. V.; BBKL. II. (HP)