HAMELMANN, Hermann (1526, Osnabrück – 1595, Oldenburg): német lutheránus teológus és egyháztörténész, fiatal éveiben katolikus egyházmegyés pap. Köln és Mainz egyetemén tanult teológiát, papi szolgálatát pedig a reformáció harcos ellenfeleként Münsterben kezdte. 1553-ban belső lelkiismereti válságot követően csatlakozott a lutheránus egyházhoz. Egy nagyobb utazást követően, amely során Wittenbergben, Eislebenben és Magdeburgban is megfordult, a reformáció szigorú híveként került lelkészként Bielefeldbe. Ezt követően több gyülekezetben is dolgozott, 1573-ban pedig Oldenburg vezető lelkészi állását nyerte el, ahol eredményes küzdelmet folytatott az antitrinitáriusok és a kálvinisták térhódítása ellen. H. jelentős egyházszervező munkát végzett Oldenburgban, amelynek egyházi rendtartását is ő készítette el a kibontakozó kriptolutheránus ortodoxia szellemében. Lelkészi munkája mellett H. számos művet adott közre, amelyekben a katolikus, a kálvinista és az antitrinitárius teológia nézeteivel szállt szembe. Történetírói teljesítményei közül Oldenburg históriáját feldolgozó műve volt a legjelentősebb, de feldolgozta Vesztfália tudós elméinek élettörténetét és megírta a szász és vesztfáliai reformáció históriáját is. Ezeknek a műveknek az alapján a német történetírás máig is a történeti genealógia egyik megteremtőjeként tartja számon, a teológiatörténet pedig a lutheránus ortodoxia korai képviselői közé sorolja.

Fő művei: Hermanni Hammelmanni Opera genealogico-historica de Westphalia et Saxonia inferiori, Lemgo: 1711.; H. H.s Geschichtliche Werke 1-3., Oldenburg: 1902-1908. Irodalom: RGG. III.; LThK. IV. (HP)