HAEMSTEDE, Adriaen Cornelisz van (1525, Zeeland – 1562, Emden): németalföldi kálvinista teológus, a kriptokálvinista államegyházi szemlélet ellenfele, a felekezeti tolerancia gondolatának képviselője. Löwenben jogot és teológiát tanult, a reformáció mozgalmához csatlakozva pedig 1556-tól Emdenben és Antwerpenben szolgált lelkipásztorként. Rövidesen ellentétbe került az antwerpeni presbiteriánus egyházvezetéssel, mivel prédikációiban élesen kikelt az egyháznak a világi hatalomra gyakorolt túlzott befolyása ellen. A nézeteltérések és a helyi egyháztanács elmarasztaló ítélete elől Németországba, Aachenbe menekült, ahol a helyi lutheránus közösséghez csatlakozott, amely számára egy hitvallást is összeállított, 1559-ben pedig Londonba ment, ahol a külországból menekült protestánsok közösségét szervezte ujjá. A következő esztendőben, mivel az angol hatóságok által üldözött mennonitákat vette védelmébe, anglikán egyházi elöljárók kiközösítették és az országból való távozásra kényszerítették. Ezt követően visszatért a kontinensre és élete utolsó éveiben ismét a kriptokálvinizmus világától távoli Emdenben dolgozott lelkipásztorként. Vallási toleranciát és a felekezetek közötti békét hirdető, elsősorban prédikációkban megfogalmazott véleménye mellett H. nevéhez fűződik az első, számos nyomtatott kiadást megélő protestáns mártiriológium összeállítása, amelyben a korai reformáció vértanúinak állít – történelmileg nem minden esetben hiteles és megbízható formában – emléket.

Fő művei: De Gheschiedenisse ende den doodt vromer Martelaren, dei om het ghetuijgenisse des Evangeliums haer bloedt ghesort hebben, London: 1559. Irodalom: Ch. Sepp: De geschiedenis der Martelaren door A. C. van H., Leiden: 1873.; RGG. III. (HP)