GUYON DU CHESNOY, Jeanne Marie /Bouvier de la Motte, Madam Guyon/ (1648, Montargis – 1717, Blois): francia laikus katolikus vallási írónő, misztikus gondolkodó, a kvietista mozgalom jelentős franciaországi képviselője. G. kislány korától buzgó, imádságos életet élt, különösen kedvelte Szalézi Szent Ferenc írásait és erősen vonzódott a misztikus és aszketikus irodalomhoz. Kolostori életre vágyott, ám anyja férjhez kényszerítette az idős és beteges, nagyon is világias életet élő Jacques Guyonhoz, akitől öt gyermeke született. Boldogtalan házassága tovább fokozta az aszkézis, a világi életről való lemondás és a szemlélődés iránti vonzalmát, amelynek középpontjában a bűnöktől való aggályos rettegés, az eltúlzott morális szigorúság, a teljes passzivitásra való hajlam és az elmélyült Krisztus-misztika eszménye állt. Megözvegyülve 1680-ban Párizsba ment és ekkor került levelezés útján kapcsolatba a francia kvietista mozgalom szellemi vezetőjének számító ¤ F. La Combe páterral. A következő évben maga is La Combe szülővárosába ment, ahol a kvietista spiritualitás jegyében szerveződő konvertita lányok közösségének irányítását vette át. Ebben az időben kezdte írni misztikus írásait és ekkortól voltak rendszeres víziói, látomásai. La Combe társaságában a következő években Torinó, Marseilles, Grenoble voltak életének állomásai; ezekben a városokban prófétai személyisége köré kvietista csoportok, imakörök szerveződtek. 1686-ban tért vissza Párizsba, ahol személyes kapcsolatba került a kvietizmussal rokonszenvező és G. misztikáját az egyház ősi spirituális hagyománya folytatásának tekintő és azt a továbbiakban lelkesen védelmező ¤ F. Fénélon abbéval. A kvietizmus atyjának tekintett ¤ M. de Molinos római elítélése után Franciaországban is meginduló üldözés őt is érintette; miközben kibontakozott Fénélon és ¤ J. B. Bossuet híres, a kvietizmusról szóló vitája, őt magát több alkalommal is letartóztatták. Végül a G. írásainak igazhitűségét vizsgáló bizottság Issy-ben 1695-ben Bossuet kezdeményezésére írásai harminc tételét elítélte. G. e döntés hatására visszavonta kifogásolt nézeteit, élete utolsó másfél évtizedét pedig – amolyan száműzetésként – visszavonulva, egyik gyermeke vidéki birtokán töltötte.

Fő művei: Opuscules spirituelles 1-2., Köln: 1704.; Discours chrétiens et spirituels sur divers sujets qui regardent la vie intérieure 1-2., Köln: 1720.; Poésies et cantiques spirituels sur divers sujets qui regardent la vie intérieure 1-2., Köln: 1716.; Oeuvres 1-39., Köln: 1713-32. Irodalom: H. v. Redern: Die Geschichte einer Seele. Leben, Leiden und Lehren von J. M. B. de la Mothe Guyon, München: 1908.; E. Aegerter: Mme G., une aventuiere mystique, Paris: 1941.; LThK. IV. (HP)