GUTBERLET, Konstantin (1837, Geismar - 1928, Fulda): német katolikus teológus, filozófus és egyházi író, egyházmegyés pap, a német neotomizmus természettudományos és hitvédő beállítottságú szellemi áramlatának képviselője. A római iskola pozitív teológiájának és tudományos szemléletének neveltje volt, aki pályáját matematika- és fizikatanárként kezdte, majd a fuldai szemináriumban és Würzburg egyetemén volt a rendszeres és az apologetikus teológia professzora. Élete első szakaszában a katolikus hitvédelem matematikai és természettudományos vonatkozású kérdéseivel foglalkozott, később viszont már elsősorban a modern pszichológiának a hitvédelemben való felhasználhatósága érdekelte. E témákba vágó számos polemikus értekezése mellett írt ószövetségi kommentárokat, dogmatikai értekezéseket, de krisztológiai, trinitológiai, teremtéstani munkákat is és behatóan tárgyalta a bibliai csodák és a modern tudomány viszonyának kérdéseit. Bölcseleti írásai zöme a skolasztikus rendszer egyes diszciplinái és modern szaktudományos megfelelőik összefüggéseit elemezte, de közölt írásokat az akaratszabadság kérdéséről, az etika és az antropológia problémáiról is. G. fontos tudományszervezői tevékenységet is folytatott: az általa szerkesztett filozófiai évkönyvek évről évre referáltak a modern természettudományok, elsősorban a kísérleti lélektan eredményeiről. Élénk publicisztikai és ismeretterjesztő tevékenységet is kifejtett és egyike volt azoknak a német neotomistáknak, akik a 20. század elejétől folyamatos párbeszédet kezdeményeztek a modern bölcseleti és tudományos monizmus képviselőivel.

Fő művei: Allgemeine Metaphysik 1-2., 1880.; Der Kampf um die Seele, Echter, Würzburg: 1880.; Die neue Raumtheorie, Echter, Würzburg: 1882.; Naturphilosophie, Echter, Würzburg: 1885.; Der mechanische Monismus, Herder, Freiburg: 1893.; Vernunft und Wunder, Echter, Würzburg: 1905.; Gott und die Schöpfung, Echter, Würzburg: 1910.; Experimentelle Psychologie, Herder, Freiburg: 1915. (HP)