GUÉRANGER, Prosper-Louis-Pascal (1805, Sablésur-Sarthe – 1875, Solesmes): francia katolikus teológus, bencés szerzetes, a bencés szerzetesség franciaországi újraszervezője, a 19. század dereka után kibontakozó spirituális reformok fontos alakja és a liturgikus mozgalom elindítója. Párizsban tanult teológiát, 1832-ben pedig megvásárolta Solesmes elhagyott mauriánus kolostorát, ahol hozzálátott a bencés szerzetesi élet újraindításához, rendtagok toborzásához. 1837-ben Rómában, a Szent Pál székesegyházban újította meg szerzetesi fogadalmát és ekkor nyert kinevezést az új, solesmei apátság vezetésére, amelyet rövidesen a megújuló francia bencés provincia élére történő kinevezése követett. A vezetése alatt virágzásnak induló bencés élet bizonyíték, hogy az 1850-es évektől sorra alakultak vagy alakultak ujjá a rend francia kolostorai egész Franciaországban. G. a rendi élet szervezésének munkája mellett kezdeményezője volt a katolikus liturgikus élet megújításának. Fő, elméleti írásaiban is megalapozott törekvése az egységes, a római liturgia hagyományán alapuló szertartásrend és lelkiségi élet bevezetése, a helyi hagyományok egységesítése volt. Törekvései nyomán bontakozott ki Európa-szerte az a liturgikus mozgalom, amely az egység és a feltétlen Róma iránti hűség mellett nagy szerepet szánt a laikusok aktív részvételének az egyház napi hitéletébe. Teológiai álláspontja egészét tekintve a francia katolikus közéletben is jelentős szerepet vállaló G. a konzervatív, ultramontán egyháziasság és a népegyházi modell híve volt, aki határozottan kiállt a szeplőtelen fogantatás dogmatizálásáért, 1870-ben pedig a pápai csalatkozhatatlanság definiálását is élénken támogatta.

Fő művei: Institutions liturgiques 1-3., Le Mans - Paris: 1840-51.; L'Année liturgique 1-9., Le Mans - Paris: 1841-66.; Mémoire sur la question de l'Immaculée Conception, Paris: 1850.; De la monarchie pontificale, Paris: 1870. Irodalom: A. Guépin: Solesme et Dom. G., Le Mans: 1876.; DictThéolCath. VI.; RGG. II.; LThK.IV. (HP)