GUARDINI, Romano (1885, Verona – 1968, München): olasz származású német katolikus filozófus, teológus, irodalomtörténész és lelkiségi író, egyházmegyés pap, berlini, később müncheni egyetemi tanár. Sokrétű elméleti tevékenységének középpontjában a világnézet-fogalom értelmezése, a skolasztikus hagyomány, a modern perszonalizmus és az újkori kultúra összahangjának megteremtése állt. A kereszténység lényege G. számára sajátos "látás", érzelmileg áthatott empatikus viszony Krisztushoz és az emberi valósághoz. Ennek a szemléletnek az előképét találta meg kedvenc középkori szerzőjénél, ¤ Bonaventuránál, de hasonló szellemben értelmezte Szókratész, ¤ Szt. Ágoston, ¤ Pascal, Hölderlin, Dosztojevszkij vagy Rilke írásait is. Főleg fiatalabb éveiben foglalkoztatta a liturgia teológiája, hiszen a hívő ember a szent cselekmények világában élheti meg a legszemélyesebben Istennel és az emberi valósággal való bennsőséges közelségét. Elméletileg is igényes perszonalizmusa Az ellentét című munkájában mutatkozott a legvilágosabban, amelyben az emberi személyiséget a teremtő isteni tettre adott válaszok sorában látja kibontakozni. Számos írásában próbált számot vetni a modern kor szekularizált emberének rossz közérzetével és vágyakozó istenkeresésével, Jézusról és a krisztológia témájáról írt munkái pedig az Úr alakjának, személyének és személyiségének az esszé és a meditáció határán álló megközelítései. G. termékeny írói, tanári munkássága mellett komoly közéleti és lelkipásztori tevékenységet is kifejtett, de alapított könyvkiadó, szerkesztett folyóiratokat is. Számos tanítványt nevelt, akik közül ¤ H. U. von Balthasar a legismertebb, sokszínű személyisége és szerteágazó életműve azonban arra alkalmatlannak bizonyult, hogy 'iskola' támadjon körülötte.

Fő művei: Der Gegensatz, Grünewald, Mainz: 1925.; Welt und Person, Echter, Würzburg: 1939.; Der Herr, Werkbund, Würzburg: 1949.; Religion und Offenbarung, Echter, Würzburg: 1958.; Die Existenz der Christen, Schöningh, Paderborn: 1976. Magyarul: Örökmécs, Szent István, Budapest: 1983.; Az Úr, Szent István, Budapest: 1986.; Az újkor vége - A hatalom, Vigilia, Budapest: 1994.; Az élő Isten, Jel, Budapest: 1995.; A kereszténység lényege, Jel, Budapest: 2002. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 3.; Görföl - Kránitz. (HP)