GRUNDTVIG, Nicolai Frederik Severin (1783, Udby-Vordingborg – 1872, Koebenhaven): dán lutheránus teológus, történész és író, a hitvallásos kultúrprotestantizmus jelentős képviselője. Teológiát tanult Koppenhága egyetemén, ezt követően pedig éveken át házitanítóként és történelemtanárként dolgozott és ekkor kezdett hozzá a kor romantikus eszményeinek megfelelően a régi skandináv mitológia tanulmányozásához. 1810-től lelkészként szolgált, az erősen racionalista szemléletű egyházvezetés azonban több alkalommal is lemondatta megbizatásáról. A személye körüli viták idején több alkalommal is hosszabb időt törtött Angliában, ahol az Oxford-mozgalom szemléletével rokonszenvezett. Az 1840-es évektől ismét Koppenhágában szolgált, 1861-es püspöki kinevezése pedig személyének és felfogásának, a grundtvigianizmusnak az elismerését is jelentette. G. a népi vallásosság hagyományából táplálkozó, érzelmileg átélt közösségi vallásosság híve volt, aki a hit lényegét nem a Szentírás tanulmányozásában, hanem az eleven egyházi közösség hitvallási hagyományában ismerte fel. Ebben a megközelítésben G. a vallási élet megújítását a kultúra és a műveltség gyarapításával kötötte össze és a nevelési folyamatban jelölte meg a hívő közösség ideális fejlődésének irányát. Ebből kiindulva a grundtvigianizmus nagy jelentőséget tulajdonított a liturgia popularizálásának és annak, hogy a vallási élet egy keresztény értékeket és általános műveltséget kínáló népiskolai rendszer által kapjon megerősítést.

Fő művei: Kirkens Gienmaele, Koebenhaven: 1825.; Nordens Mythologi, Koebenhaven: 1832.; Haandbog i Verdens-Historien, Koebenhaven: 1833.; Salmer og aandelinge Sangs 1-5., Koebenhaven: 1868-81.; Poetiske skrifter 1-7., Koebenhaven: 1880-89. Irodalom: J. Kaftan: G., der Prophet des Nordens, Berlin: 1876.; A. Noergaard: Grundtvigianismen, Koebenhaven: 1936.; RGG. II.; LThK. IV.; Görföl–Kránitz. (HP)