GRETSER, Jakob (1562, Markdorf – 1625, Ingolstadt): német katolikus teológus és hitvitázó, a Tridenti Zsinat után kibontakozó barokk kontroverz-teológia jelentős képviselője, jezsuita szerzetes. Pályája korai szakaszában rendi kollégiumokban tanított klasszikus nyelveket és humán tudományokat, 1592-től pedig Ingolstadt egyetemén volt a skolasztikus és a morálteológia professzora. Irodalmi működésének középpontjában a katolikus-protestáns hitviták kérdései álltak; polemikus műveiben elsősorban a lutheránus reformáció teológiájának a hittel, a kegyelem és a megigazulás természetével, a bűnnel és a bűnbocsánattal összefüggő nézeteit vitatta. G. kontroverz-teológiai munkái mellett tanári tapasztalatai alapján görög nyelvkönyvet, gyóntatói gyakorlatából kiindulva paptársainak szánt lelki tükröt is adott közre, szépíróként pedig egyik megteremtője volt a didaktikus célzató jezsuita iskoladráma műfajának. Tanári és írói működése mellett G. gyakori szereplője volt a németországi hitvitáknak is: az 1601-es híres Regensburgi Dispután I. Miksa császár megbízásából ő képviselte a katolikus álláspontot a reformátori eszméket védelmező ¤ Agidius Hunnius ellenében, rendtársai pedig 'a lutheránusok nagy megzabolázójaként' emlegették.

Fő művei: De cruce Christi, Ingolstadt: 1598.; Instituta Linquae graecae, Ingolstadt: 1593.; Bruder-Klausen-Spiel, Ingolstadt: 1586.; Opera 1-17., Regensburg: 1734-41. Irodalom: DictTheolCath. VI.; LThK. IV. (HP)