GRÉGORIOSZ Szinaitész (1255, Kukulosz – 1337, Paroria): görög ortodox teológus, sinai majd athoszi szerzetes, a keleti egyház szentje, a hészükhaszta mozgalom korai képviselője. Fiatal gyermekként török fogságba került, ahonnan a laodikeai keresztény közösség váltotta ki. Ezt követően Cipruson lett szerzetes, majd néhány évet a Sínai félszigeten, a Szent Katalin kolostorban töltött. Innen Jeruzsálem érintésével Krétára ment, majd pedig Athosz szerzetesi közösségébe költözött. Az itt eltöltött évtizedek során G. köré tanítványi kör szerveződött; amikor a török zaklatása következtében Athosz elhagyására kényszerült, velük együtt alapította bulgár területen Paroria kolostorát, amely a későbbiekben a teológiai misztika balkáni központjává lett. Lelki beszámolója szerint G. a Jézus-ima révén tett szert a belső isteni fényesség tapasztalatára, amely gondolat a hészükhaszta misztika klasszikus módon ¤ G. Palamasz által kidolgozott teológiájának lényege. A spekulatív teológia helyett a lelki élmény pillanatait középpontba állító műveiben, A nyugalomról és az imádságról vagy a Beszéd Urunk Jézus Krisztus szineváltozásáról címűekben G. a Jézus-imában felidézhető fényt Jézus Tábor hegyén történt szineváltozásának ragyogásával, mint Isten megmutatkozásával azonosítva lényegében a bizánci misztika klasszikus elveinek egyik legjelentősebb megfogalmazójává vált.

Fő művei: Migne: Patrologia graeca 150. Irodalom: I. Hausherr: La méthode d'oraison hésychaste, Paris: 1927.; W. Pandursky: G. S. und seine Mystik, Marburg: 1945.; LThK. IV.; Görföl - Kránitz. (HP)