GREGORIO DE VALENCIA (1549, Medina del Campo – 1603, Napoli): spanyol katolikus teológus és bölcselő, a barokk skolasztika jezsuita iskolájának képviselője, jezsuita szerzetes. Salamanca és Valladolid egyetemein folytatott tanulmányai végeztével, 1573-tól Németországban, Dillingen és Ingolstadt egyetemein volt a dogmatika és a kontroverz-teológia professzora, közben pedig ¤ Aquinói Szent Tamás Summa theologiae című művéhez készített kommentárján dolgozott és a bajor hercegek tanácsadója volt. Ebben a minőségében volt részese annak a vitának, amely a kamatszedés jogosságáról és a kamatok igazságos mértékéről kibontakozott; G. kánonjogi szempontból elfogadhatónak tekintette a kamatszedést, annak jogszerű mértékét pedig 5%-ban határozta meg. 1598-ban Rómába, a Collegio Romano-ba nyert a teológia professzoraként és tanulmányi prefektusként kinevezést. Ettől az időtől volt részese a ¤ L. Molina és ¤ D. Banez, a jezsuita és a dominikánus iskola között az isteni kegyelem és az emberi szabadság tárgyában kibontakozott de auxiliis-vitának. G. az ügyet tárgyaló vatikáni kongregáció konzultoraként a molinista vélemény igazhitűségét védelmező álláspontot képviselt, akit halála után érdemei elismeréseképpen VIII. Kelemen pápa is úgy emlegetett, mint 'a doktorok doktora'. G. tanári és irodalmi működésével, közel negyven nyomtatásban megjelent munkájával a németországi ellenreformáció tudományos megalapozójának takinthető, akinek életművét, kegyelemtani gondolatait tanítványai közül leginkább a jeles német dogmatikus, ¤ A. Tanner építette tovább.

Fő művei: Analysis fidei catholicae, Ingolstadt: 1585.; De rebus fidei hoc tempore controversis, Lyon: 1591.; Commentarii theologici 1-4., Ingolstadt: 1591-97. Irodalom: K. Werner: Geschichte der katholischen Theologie seit dem Trienter Concil, Manz, Regensburg: 1866.; DicttTheolCath. XV.; LThK. IV. (HP)