GRATIUS, Ortwin /van Graes/ (1480, Hohwick bei Coesfeld – 1542, Köln): német katolikus teológus, humanista és hitvitázó, egyházmegyés pap. Köln egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, 1507-től pedig ugyanott maga is a hagyományos skolasztika szellemében tanított filozófiát. Ezzel egyidőben G. nyomdai korrektorként és szerkesztőként antik klasszikusok és középkori szerzők egész sorának kiadásában működött közre. 1510 körül ő is belekeveredett abba az irodalmi vitába, amely ¤ J. Pfefferkorn zsidóellenes pamfletjei és az arra válaszoló neves humanista, ¤ J. Reuchlin munkái révén bontakozott ki és a kölni dominikánusok által képviselt ókonzervativizmus és a német humanisták közötti, már a reformációt előkészítő szellemi összecsapássá terebélyesedett. G. Pfefferkorn néhány írásának latin fordítójaként keveredett az ügybe és céltáblájává vált a humanisták szatírikus bírálatának, éles támadásainak. Maga G. 1518-ban két írásban is válaszolt a bírálatokra, védekezése azonban visszhangtalan maradt. A reformáció mozgalmától élesen elhatárolódó G. a későbbiekben egy olyan forrásgyűjtemény közreadásával szerzett hírnevet magának, amelyben a német egyházi és birodalmi törvényhozás anyagát feltáró és az egyház belső reformjának elkerülhetetlenségét alátámasztó műveket, közötte Aeneas Sylvius Piccolomininek a bázeli zsinatról írott, erősen konciliarista szemléletű munkáját tárta a nyilvánosság elé. Az egyházhűségét élete végéig megőrző G. a kibontakozó hitvitáktól távol maradt, utóbb említett forrásgyűjteménye viszont 1554-ben felkerült a tiltott könyvek jegyzékére.

Fő művei: Orationes quodlibeticae, Köln: 1508.; Lamentationes obscurorum virorum, Köln: 1518.; Fasciculus rerum expetendarum ac fulgendarum, Köln: 1535. Irodalom: K. E. Förstermann: Einige Bemerkungen über den Verfasser der Lamentationes obscurorum virorum (O. G.), München: 1837.; RGG. II.; LThK. IV. (HP)