GRATIANUS (1080 k., Carraria/Orvieto – 1150, Bologna): itáliai teológus és kánonjogász, a középkori egyházjog tudományának megteremtője és a korábbi joganyag rendszerezője, kamalduli vagy egyes feltevések szerint bencés szerzetes. Életéről kevés és bizonytalan ismerettel rendelkezünk, annyi azonban bizonyos, hogy évtizedeken keresztül szerzetesi közössége bolognai rendházában volt a gyakorlati teológia tanára. E tevékenysége során végezte el G. a korábbi kánoni jogforrások összegyűjtését és rendszerezését, lényegében megteremtve a kánonjog, mint theologia practica externa tudományos önállóságát. Nevezetes joggyűjteményét skolasztikus módszer szerint építette fel: először jogi tételeket állított, majd az arra vonatkozó jogeseteket vette sorra és ezt követően felsorakoztatta a tétel megítéléséhez szükséges tekintélyek – a Szentírás, a zsinatok, a pápák – nézeteit, a liturgikus könyvek és az egyházatyák tanúságtételeit és kimutatta az egyes vélemények közös és eltérő elemeit. Az így kidolgozott gyűjteményt, a híres Decretum Gratiani-t maga a szerző a jogforrások és jogi vélemények sokféleségére utalva a Concordia discordantium canonum címmel látta el. A gyűjteményt a 13. század elejétől Bologna majd más egyetemek kánonjogi fakultásai alapvető forrásként, hivatkozási alapként és kézikönyvként használták, az egyházi törvények hiteles magyarázatának azonban még sokáig nem számított. Csak 1582-ben vált átdolgozott és javított szövege a kánonjog hivatalos forrásművévé és ezt a rangját egészen a Corpus Iuris Canonici hatálybalépéséig megőrizte, amely végül átvette és feldolgozta a G. féle joganyagot.

Fő művei: Concordia discordantium canonum - Decretum Gratiani. Irodalom: Summa über das Decretum Gratiani (Hrsg. J. Fr. Schulte), Aalen: 1965.2 ; F. Gillmann: Einleitung und System des Gratians Dekrets, Münster: 1926.; A. M. Stickler: Historia iuris canonici latini, Torino: 1950.; Decretum of G. Studia Gratiana post Octava Decreti Saecularia 1-14., Bonn: 1953-67.; Erdő P.: Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés, Budapest: 1998.; DictThéolCath. VI.; LThK. IV.; RGG. II. (HP)