GRANADA, Luis de (1505, Granada - 1588, Lissboa): spanyol katolikus teológus, hitszónok és egyházi író, misztikus gondolkodó, dominikánus szerzetes, a spanyol barokk lelkiségi irodalom jelentős képviselője. A dominikánusok több spanyol és portugál konventjében tanított teológiát, 1557 és 1572 között pedig ő volt a portugál rendtartomány provinciálisa, akinek nevéhez több rendi közösség megreformálása is kötődik. Mint az életszentség hírében álló nevezetes hitszónok, elnyerte a portugál királyi család rokonszenvét, ám a neki felajánlott püspöki és érseki méltóságot és a bíborosi kinevezést egyaránt elhárította. Misztikus és aszketikus nézeteit elsősorban szentbeszédeiben fejtette ki, amelyekből több gyűjteményt is összeállított, amelyeket az egyszerűség, világosság, az elragadtatásoktól mentes mély spiritualitás jellemez. G. munkái között találunk homiletikai kézikönyvet és prédikációs minta-gyűjteményt, aszketikus írásainak fő témája pedig a misztikus élmény ismételt megélésére való felkészítés volt. Egyik legfontosabb műve a bűnösök számára összeállított lelki vezető volt, amelyben a szerző a szokványos vezeklési útmutatás helyett az aszketikus és misztikus élmény felépítésének, meglelésének pozitív módjait ajánlotta olvasói számára. Másik nagyobb munkája a keresztény életre vezérlő lelki kalauz, amelyet később Szalézi Szent ¤ Ferenc a spirituális irodalom klasszikus alkotásának nevezett. Ezeken a műveken kívül G. írt retorikai kézikönyvet, értekezéseiből, imádságaiból és elmélkedéseiből pedig halála után több gyűjtemény is napvilágot látott. G. a későbbi századokban is egyike volt a legtöbbet olvasott barokk lelkiségi íróknak, akinek műveit ismételten kiadták, számos nyelvre fordították.

Fő művei: La Guia de Pecadores 1-2., Badajoz: 1555.; Memorial de la vida christiana 1-2., Lissboa: 1575.; Rhetoricae Ecclesiasticae, sive de ratione concionandi, Lissboa: 1576.; Opera omnia 1-3., Köln: 1626. Irodalom: DictThéolCath IX. (HP)