GRABE, Johannes Ernst (1666, Königsberg – 1711, Oxford): német lutheránus, majd anglikán teológus, a patrisztika és a biblikus teológia jelentős művelője. Königsberg egyetemén tanult teológiát, majd egy nagyobb tanulmányutat követően ugyanott kezdett egyháztörténetet tanítani. Teológiai professzorrá való kinevezése viszont meghiusult szinkretista nézetei miatt és azért, mert ¤ R. Bellarmini műveinek tanulmányozása, az egyház ősi hitének lényegére vonatkozó számos érvének elfogadása után egyre határozottabban bírálta alapvető kérdésekben ¤ M. Luther tanításának alapjait. Néhány diákjának és kollégájának katolizálása és az ő egyik Luther-ellenes írása alapján felfüggesztették állásából és rövid időre fogságba, majd házi őrizetbe is került. Csak ¤ Ph. J. Spener személyes hatása tartotta vissza attól, hogy ezek után maga is átlépjen a katolikus egyházba, 1797-ben azonban külföldre, Angliába költözött. Itt rövidesen átlépett az anglikán egyházba, pappá szenteltette magát és élete végéig Oxford egyetemén tanított bibliai tárgyakat és patrisztikát. Itt készült el legjelentősebb munkája, a Szeptuaginta új, a későbbi bibliatudomány számára igen jelentős, magyarázatokkal és filológiai kiegészítésekkel ellátott kiadása, amelyet a Codex Alexandrinus alapján készített. G. ezen a nagy munkán túl foglalkozott az első keresztény századok egyházatyáinak és eretnek szerőinek vizsgálatával, a korai görög liturgia történetével és számos egyházatya műveit adta közre alapos filológiai jegyzetekkel felszerelt kiadásban.

Fő művei: Animadversiones historicae in controversias Bellarmini, Halle: 1692.; Specilegium patrum et hereticorum saeculi I-III., 1-2., Oxford: 1698-1700.; Liturgica graeca, Den Haag: 1715.; Septuaginta 1.4., Oxford: 1707-1729. Irodalom: RGG. II.; LThK. IV.; BBKL. II. (HP)