GOTTI, Vincenzo Ludovico (1664, Bologna - 1742, Roma): olasz katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, 1728-tól bíboros, a barokk skolasztika jellegzetes képviselője. Élete java részében Bologna egyetemén filozófiát, szisztematikus és kontroverz-teológiát tanított, de közben rendi tisztségeket is viselt és Milánóban az inkvizíció szakértőjeként is dolgozott. Bíborosi kinevezése után jeruzsálem pátriarchai címet kapott és több vatikáni kongregáció munkájában is résztvett, sőt két pápaválasztó konklávé munkáját is ő irányította. Filozófiai és dogmatikai munkáiban a rendi hagyományoknak megfelelően a spanyol iskola nézeteihez állt közel és sokkötetes kézikönyvekben dolgozta fel a korábbi évszázad tomista-baneziánus hittani rendszerét. Hitvitázó teológusként vitapartnerének már elsősorban nem a protestáns tanítás képviselőit, hanem a felvilágosodás ateizmusának, a vallási pluralizmus és a vallási közönbösség védelmezőinek körét tekintette, de foglalkozott magának a kontroverz-teológiának az elméletével és módszertanával is. Teológiai részletkérdésekről írt monumentális, sokkötetes, meglehetősen eklektikus szemléletű munkáiban a teremtéstanról, a csodák kérdéséről, az eretnekségek és a hitetlenség típusairól és jellegzetességeiről értekezett, néhány írásában pedig kánonjogi és egyházi alkotmányjogi kérdéseket tárgyalt.

Fő művei: Theologia scholastica-dogmatica juxta mentem Divi Thomae Aquinatis 1-3., Bologna: 1727-35.; Veritatis religionis christianae 1-3., Roma: 1735-36. (HP)