GOCH, Johann Pupper von /Johannes Geldern/ (1400, Goch – 1475, Thabor bei Mecheln): németalföldi teológus, fiatal korától a devotio moderna szellemét képviselő Közös Élet Testvérei szerzetesi közösségének tagja, a reformáció egyik szellemi előkészítője. Szerzetesi közösségében folytatott teológiai és bölcseleti tanulmányokat a késői skolasztika nominalizmusa és a kibontakozó humanizmus szellemében, ezt követően pedig a Közös Élet Testvérei harderwijhi és goudai házait vezette. 1454-től jogot tanult Köln egyetemén, 1459-től pedig immár ágostonrendi szerzetesként Thabor rendi közösségének volt az elöljárója. Teológiai, bölcseleti és misztikus írásaiban G. a nominalista bölcselet és a bensőséges, személyes vallásosság szellemében értekezett az augusztiniánus módon értelmezett akaratszabadság, a kegyelmi kiválasztás és állapot és a hit általi megigazulás kérdéséről, a Szentírás tanításának egyedülálló és normatív jelentőségéről, közben pedig lelki megújulást és a korabeli egyházi állapotok reformját is követelte. Írásai komoly hatást gyakoroltak a reformációt megelőző évtizedek németalföldi vallási mozgalmaira, később nyomtatásban is megjelenő munkáira pedig ¤ M. Luther is egyetértően hivatkozott. A teológiatörténeti értékelésekben a honfitárs ¤ W. Gansfort mellett a reformáció egyik előkészítőjének tekintett G. misztikus műveiben a devotio moderna németalföldi spirituális hagyományához kapcsolódott és a lelki életben elsősorban a szemlélődő magatartásnak és a mindennapi jámborságnak tulajdonított nagy jelentőséget.

Fő művei: Epistola apologetica, 1474. (Antwerpen: 1520.); De libertate christiana, 1473. (Antwerpen: 1521.); Dialogus de quattuor erroribus circa legem evangelicam exortis, 1475. (Antwerpen: 1523.); Fragmenta aliquot, 1475. (Antwerpen: 1523.) Irodalom: C. Ullmann: Reformatoren vor der Reformation, vornehmlich in Deutschland und den Nederlanden, Hamburg: 1841.; O. Clemen: J. P. von Goch, Leipzig: 1896.; DictThéolCath. XIII.; RGG.V. (HP)