GILBERT de la PORRÉE /Gilbert de Poitiers, Gilbertus Porretanus, Pictaviensis/ (1080, Poitiers – 1154, Poitiers): francia skolasztikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, 1142-től Poitiers püspöke, az utókor által adományozott megtiszető nevén doctor scholasticus. Szülővárosa püspöki iskolájában kezdett tanulmányait Chartres-ban ¤ Bernhard de Chartres, Laonban pedig ¤ Anselm de Laon irányítása alatt folytatta. Tanári munkáját is Chartres-ban kezdte, ahol a helyi székesegyház kanonokja és több alkalommal a híres katedrális-iskola kancellárja volt. 1137-től Párizsban tanított, 1141-ben azonban visszatért szülővárosába, ahol a püspöki iskola rektora lett, a következő esztendőben pedig a város püspöki székére nyert kinevezést. G. a mérsékelt realista, platonikus szellemű chartres-i iskola természetbölcseleti és természetteológiai rendszerének fő képviselője, kora egyik legjelentősebb hittudósa volt. Az univerzálékat a teremtett dolgokban rejtőző belső formáknak, nem pedig az isteni szellemben lévő anyagtalan ősképeknek tekintette, amelyeket az értelem az egyedi dolgokból hasonlóság révén képes elvonatkoztatni. A tudományok világát elemezve azt a véleményt képviselte, amely a teremtett természet világában érvényes alapelvek és a teológiai megfontolásokat határozottan elválasztotta egymástól és mindegyik számára csak saját illetékességi körén belül jelölt ki értelmezési területet. A tudományos alapelvek olyan alapfogalmakon nyugszanak, amelyeket empirikus módon, indukció segítségével vagyunk képesek megismerni. Teológiai rendszerében, amelyet ¤ Boethius műveihez és a Szentíráshoz készített kommentárok formájában adott elő, az Istenről való beszéd nyelvi lehetőségeit vizsgálta és arra a belátásra jutott, hogy Istenben reális különbség van annak istensége (divinitas) és Isten mivolta (deus) között. Ebből adódott krisztológiájában, hogy tagadta az isteni természet megtestesülésének lehetőségét, amely helyett csak a Fiu isteni személyének megtestesülését tekintette lehetségesnek. Utóbbi nézetei miatt ¤ Clairvauxi Szent Bernát racionalista tévtanok hirdetése vádjával támadást indított ellene, az 1148-as reimsi zsinaton azonban nem sikerült elérnie elítélését.

Fő művei: Commentarii de Boethii Opuscula sacra; De Trinitate; Liber de sex principiorum; De duabus naturis et una persona; J. P. Migne: Patrologia latina 64. és 188. Irodalom: A. Berthaud: Gilbert de la Porrée et sa philosophie, Poitiers: 1892.; A. Maxsein: Die Philosophie des G. P., Münster: 1929.; M. Grabmann: Geschichte der scholastischen Methode 1-2., Freiburg: 1909-11.; L. O. Nielsen: Theology and Philosophy in the Twelfth Century, Leiden: 1982.; RGG. II.; DictThéolCath. VI.; LThK. IV.; Görföl - Kránitz. (HP)