GIESELER, Johann Karl Ludwig (1792, Petershagen bei Minden – 1854, Göttingen): német lutheránus teológus, biblikus és egyháztörténész, a racionális történetkritika szemléletének képviselője. Halle egyetemén folytatott tanulmányait népfelkelői szolgálata szakította meg a napóleoni háborúl utolsó szakaszában, 1814-től azonban már Kleve és Minden gimnáziumban tanított. 1819-től Bonn egyetemén volt a teológia, 1831-től Göttingenben a dogmatika, az egyház- és dogmatörténet tanára, a korszak bibliatudományi vitáinak jelentős szereplője. Újszövetségi kutatásaiban, a szinoptikus kérdés megválaszolását célzó vitában a tradíció-hipotézis nézetét képviselve azon a véleményen volt, hogy a szinoptikus evangéliumok nem egymástól, hanem a közös forrásukat jelentő szóbeli, óegyházi hagyománytól függenek, irodalmi anyaguk megformálásában azonban önállóak, az ősegyház egy-egy szellemi irányzatának megszólaltatói. Néhány kisebb írásában G. a racionális történetkritika eszközeinek felhasználásával a kereszténység kialakulásának szellemi előzményeire és korai irányzatainak felfogására igyekezett fényt deríteni, összefoglaló egyháztörténeti kézikönyve pedig erősen a hegeli történetfilozófia és a tübingeni iskola szellemi hatását mutatva tárgyalta a kereszténység históriáját. Történeti írásai mellett G. jelentős publicisztikai és egyházpolitikai tevékenységet is kifejtett és értékelő módon dolgozta fel saját kora protestáns teológiatörténetének kérdéseit is.

Fő művei: Nazareer und Ebioniten, Tübingen: 1819.; Historisch-kritische Versuche über die Entstehung und die frühesten Schicksale der schriftlichen Evangelien, Tübingen: 1818.; Über den Reichstag zu Augsburg, Tübingen: 1821.; Lehrbuch der Kirchengeschichte 1-3, Tübingen: 1824-35. Irodalom: F. Ch. Baur: Die Epochen der kirchlichen Geschichtsschreibung, Tübingen: 1852.; RGG. II. (HP)