GEYSER, Joseph (1869, Erkelenz – 1948, Siegsdorf): német katolikus filozófus és teológus, egyházmegyés pap, münsteri, freiburgi és müncheni egyetemi tanár, az ¤ ortodox neotomizmus vezető német képviselője, képzett pszichológus, Th. Lipps tanítványa. Számos szisztematikus munkája mellett fő feladatának a kortárs német bölcselettel való párbeszédet, az aktív hitvédelmet tekintette. Így a német neotomisták közül elsoként reflektált E. Husserl, M. Scheler és N. Hartmann gondolataira, a kibontakozó fenomenológiai filozófiákra, valamint alaposan vizsgálta és bírálta Kant és a neokantiánusok törekvéseit és a kibontakozó egzisztencializmust. Több, a neotomizmus szellemi modernizációját előkészítő munkájában foglalkozott a logika, az ismeretelmélet, a természetbölcselet és a pszichológia kérdéseivel és hevesen bírálta a bölcseleti szubjektivizmus minden formáját. ¤ E. Przywara mellett ő tekinthető a német neotomizmus 'reformnemzedéke' – ¤ K. Rahner, ¤ J. B. Lotz, ¤ J. de Vries, ¤ W. Brugger – mesterének, egyben O. Külpe pszichologizmusa, ¤ F. Brentano és ¤ B. Bolzano objektivizmusa örökösének.

Fő művei: Allgemeine Philosophie des Seins und der Natur, H. Schöningh, Münster: 1915.; Grundlegung der Logik und Erkenntnisstheorie, H. Schöningh, Münster: 1919.; Erkenntnisstheorie, H. Schöningh, Münster: 1922. Irodalom: Ch.Ph. Bd. 2. (HP)