GERTRUD, Nagy Szent/Gertrud von Helfta/ (1256, Thüringen – 1302, Helfta bei Eisleben): német misztikus, bencés apáca. Kislányként került Helfta bencés apácakolostorába, ahol tanulmányai során klerikusokat is megszégyenítő bölcseleti és teológiai tudásra tett szert. Már fogadalmas szerzetesnővérként, 1281-ben voltak az első látomásai, amelyket misztikus élmények sora követett. G. ettől kezdve teljes egészében átadta magát az elmélkedő, szemlélődő életnek, 1289-től pedig folyamatosan latin nyelven, írásban is rögzítette lelki tapasztalatait. Mindez nem állt távol Helfta szellemétől: ebben az időszakban ugyanitt élt a másik jelentős 13. századi német női misztikus, ¤ Mechtild von Magdeburg is. G. 1288-tól súlyos betegségben szenvedett, ám ez sem akadályozta meg abban, hogy terjedelmes és nagyhatású, még a barokk korszak misztikájára is komoly hatást gyakorló életművet hagyjon az utókorra. G. a középkori szeretet-misztika, az amor Dei szellemiség egyik megteremtője, aki a vallási élmény teljességét a Krisztus-szerelem elragadtatásában találta meg. A Krisztus-szerelem motívuma, elmélkedéseinek és látomásainak alapja a későbbi egyház liturgikus Jézus-szíve tiszteletét készítette elő. Látomásaiból és elmélkedéseiből több gyűjtemény, imakönyv és lelki kalauz került összeállításra: ezek anyagának egy része G. személyes alkotása, lejegyzése, más esetekben környezetének tagjai kiegészítették az eredeti anyagot, amelyhez azután az idők során más, névtelen rendtársak kiegészítései is kapcsolódtak. A katolikus egyház 1677-ben emelte szentjei sorába, kultusza pedig különösen a bencés közösségben népszerű.

Fő művei: Revelationes seu Legatus Divinae pietatis; Liber specialis gratiae; Exercitia spiritualia; Revelationes Gertrudianae et Mechtildianae 1-2., Poitiers - Paris: 1875-77.; Oeuvres spirituelles 1-3. (P. Doyere), Paris: 1967-68. Magyarul: Az isteni szeretet könyve, Budapest: 1939. Irodalom: J. M. Molenaar: G. v. H., Amsterdam: 1925.; C. Poggi: Vita e virtu della santa G. la Grande, Roma: 1934.; K. Ruh: A nyugati misztika története II., Budapest: 2007.; DictThéolCath. VI.; LThK. IV.; RGG. II. (HP)