GERHARD, Johann Ernst (1621, Jena – 1668, Jena): német lutheránus teológus és orientalista, jelentős könyvgyűjtő és könyvtári szakember, a sémi tudományok jelentős művelője. Jéna egyetemén kezdett bölcseleti és filológiai tanulmányokat, amelyeket Altdorf egyetemén folytatott. Ezekben az években alapos képzettséget szerzett a héber, az arám, a szír és az etióp nyelvben, miközben személyes barátja lett ¤ G. Calixt, a protestáns irenizmus és a vallásközi párbeszéd jelentős alakja. 1646-tól Lipcse, majd Wittenberg egyetemén tanult teológiát és az utóbbi helyen a keleti nyelvek oktatására is megbízást kapott. A marburgi és az uppsalai egyetemek hívását visszautasítva a következő években Európa egyetemeit, könyvtárait és könyvpiacait járta sorra, ahol keleti kéziratokat gyűjtött és különösen sok fontos anyagot tárt fel Párizs könyvtáraiban. 1652-ben Jéna egyetemén lett a keleti nyelvek, ezt követően a teológia professzora. Magas egyetemi tisztségeket is viselt, a kor teológiai vitáitól azonban távol tartotta magát. Tudományos munkáiban a régi egyháztörténet világát vizsgálta és azt igyekezett a régi keleti források elemzése révén átértékelni, filológusként pedig egyik megteremtője volt az összehasonlító sémi filológia tudományának. G. a modern könyvtártudomány egyik megteremtője is, aki sokat foglalkozott a könyvgyűjtés, könyvtári őrzés és feldolgozás kérdéseivel, az általa gyűjtött keleti kéziratok és könyvek pedig a jénai egyetem későbbi, világhírű anyagának alapját jelentették.

Fő művei: Harmonia linguarum orientalium, Jena: 1674.; Exercitationes ad Novum Testamentum Syriacum, Wittenberg: 1649.; De festis Orientalium, Ebraeorum cumprimis, Wittenberg: 1650.; Exercitatio Academica de Flacianismo, Jena: 1658.; De revelatione divina ejusque modis, Jena: 1664.; Dissertatio de evocatione mortuorum, Jena: 1667. Irodalom: BBKL. XXIII.