GERARDO CREMONA /Gerardus Cremonensis/(1114, Cremona – 1187, Toledo): itáliai születésű skolasztikus filozófus, teológus és filológus, a toledói fordítói iskola jelentős alakja, egyházmegyés pap. Életrajzi adataiból keveset ismerünk, annyi azonban bizonyos, hogy tanulmányait észak-itáliai szülőföldjén végezte. 1134 körül került Hispániába, ahol a Raimundo toledói érsek által életre hívott fordítói műhelynek lett a tagja és élete végéig itt folytatott papi és tanári tevékenységet is. G. kiváló jártasságra tett szert a görög, az arab és a héber nyelv ismeretében és az érsek megbízásából sorra készítette el alapvető arab természettudományi, orvosi, asztronómiai és bölcseleti szövegek latin fordítását és számos görög szerző Európában korábban ismeretlen szövegeit is hozzáférhetővé tette a skolasztikus tudományosság számára. Fordítói munkájának jelentőségét tudomány- és kultúraközvetítő szerepént túl csak növelte, hogy G. komoly érdemeket szerzett a középkori latin tudományos terminológia kidolgozásában. Mindösszesen 87 olyan művet ismerünk, amelyek latin fordítása G. munkája. Különösen jelentősek a görög-arab orvoslás, anatómia és gyógyászat alapműveit átültető vállalkozásai: ezek között megtaláljuk Galénosz és ¤ al-Razi írásait és ¤ Avicenna monumentális orvostudományi enciklopédiáját is, amely a 12. század végétől forradalmasította az európai orvostudományokat. A G. által átültetett matematikai és természettudományi munkák között helyet kaptak Arkhimédész és Eukleidész művei, ¤ al-Kvárizmi számelméleti írásai, Arisztotelész Fizikája és több arab természettudományi traktátus is, de lefordította Ptolemaiosz Almageszt-jét is, más csillagászati és hermetikus munkák társaságában. A görög és a muszlim tudományosság hozzáférhetővé tétele révén G. egyik fontos előkészítője volt a 13. században kibontakozó virágzó skolasztikának.

Fő művei: Dictionary of Scientific Biography XV. (C. C. Gillespie), New York: 1980. Irodalom: LThK. IV.; BBKL. XXVII. (HP)