Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
 AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK



 
 

GENNEP, Arnold van (1873, Ludwigsburg – 1957, Bourg-la-Rheine): holland származású francia vallásetnológus és antropológus. Etnológiát tanult Párizsban, 1912-től pedig Neuchatel egyetemén volt az etnográfia és a folklór professzora. A fiatal éveiben Madagaszkár, Ausztrália és Algéria folklórjával is foglalkozó G. vallásszemléletének kiindulópontját ¤ E. Durkheim szociologizáló szemlélete jelentette, az 1900-as évek elejétől azonban már egy olyan rituális tipológia kidolgozásával kísérletezett, amely alkalmas kiküszöbölni a korabeli vallásetnológia mágia és totemizmus közötti hamis dilemmáját. Ennek megfelelően a vallási jelenségek osztályozásának alapjául a rites de passage, az átmeneti rítusok elemzését választotta, a hagyományos statikus animista vallásértelmezést egy dinamikus, a vallási cselekvéseket az emberi élet határhelyzeteire adott válaszokból álló rendszerre cserélve fel. Így kidolgozott rituselmélete szerint az archaikus társadalmak vallási világában a ritus az az alapforma, amelynek elméleti reflexióját vallásnak, gyakorlásának technikáit pedig mágiának nevezünk. Az így kidolgozott rendszer alapvető fogalma a szeparáció és a határhelyzet valamint az a sajátos küszöb-állapot (liminalitás), amely a vallás sajátos tartalmát valamely egzisztenciális helyzetből egy másik egzisztenciális helyzetbe való átmenet pillanatának tekinti. Ezt a maga idejében kevés visszhangot kiváltó elméletet a szimbolikus antropológia irányzata, főképpen ¤ V. Turner tette meg a 60-as évektől a modern vallásantropológia kulcsfogalmává. Maga G. az 1920-as évektől már nem foglalkozott a vallásetnológia általános kérdéseivel; az egyes francia vidékek folklorisztikus hagyományának feldolgozásába fogott és kézikönyvben dolgozta fel a francia vidék népszokásait, népi hagyományait.

Fő művei: Tabou et totémisme a Madagascar, Paris: 1904.; Mythes et légendes d'Australie, Paris: 1906.; Les Rites de passage, Paris: 1909.; Les demi-savants, Paris: 1911.; Le Folklore, Paris: 1924.; Manuel de folklore francais contemporain, Paris: 1937. Irodalom: Voigt V.: A vallási élmény története, Budapest: 2004. (HP)


címoldal
index-G