GAZZANIGA, Petrus Maria (1722, Bergamo – 1799, Vicenza): itáliai katolikus teológus, dominikánus szerzetes, a barokk tomizmus dominikánus iskolájának a felvilágosodás eszméi felé közeledő képviselője. G. Bologna egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, ezt követően pedig Pavia, Bologna és Genova voltak teológiatanári működésének állomásai. 1760-ban Mária Terézia meghívására Bécs egyetemén lett a tomista teológia tanára. A skolasztikus hagyomány szellemét idéző előadásai igen nagy népszerűségnek örvendtek a felvilágosodás szelleme és a sorozatos oktatási reformok által felzaklatott osztrák szellemi életben; még az uralkodónő és VI. Pál pápa is meghallgatta precíz és alapos, ám a hanyatló barokk skolasztika szellemi terméketlensége és meddő formalizmusa által terhelt, az új eszmékkel óvatosan rokonszenvező előadásait. 1782-ben a II. József császárral és annak radikális eszméivel is megbékélő G. egészségi okokból visszatért szülőföldjére, ahol különféle rendi tisztségeket viselt egészen haláláig. G. előadásaiban és az azok lejegyzése alapján összeállított szisztematikus műveiben a tomista hagyományt a felvilágosodás szellemi törekvéseivel és egy olyan, felekezetektől független természetes kereszténység és természetes, racionális vallás modelljével igyekezett összhangba hozni, amely megfelelt a korszellemnek, a keresztény teológia történetében azonban inkább zsákutcának tekinthető.

Fő művei: Praelectiones theologicae in usum suorum auditorum 1-4., Wien: 1763-66.; Theologia dogmatica in systema redacta, Wien: 1777.; Theologia polemica ad usum auditorum 1-2., Wien: 1778.; Praelectiones theologicae 1-9., Bologna: 1788-93. Irodalom: K. Werner: Geschichte der katholischen Theologie, München: 1866.; M. Grabmann: Geschichte der katholischen Theologie, Freiburg, 1933.; LThK. IV. (HP)