GAETANO da THIENE /Caetanus Thienaeus/(1387, Gaeta – 1465, Padova): itáliai skolasztikus teológus, filozófus és orvos, a latin averroizmus késői, padovai iskolájának képviselője, egyházmegyés pap. Padova egyetemén ¤ Paulus Venetus tanítványaként teológiát, bölcseletet és orvoslást tanult, gyógyító tevékenységet azonban nem folytatott. Tanári működése is Padova egyeteméhez kapcsolódik: 1422-től a logika, 1430-tól élete végéig a természetbölcselet professzoraként tanított a Velence fennhatósága alatt viszonylagos szellemi szabadságot élvező városban. A latin averroizmus hagyományát követő, Arisztotelész-kommentárok formájában kifejtett ontológiájában és ismeretelméletében G. mérsékelt nominalizmust képviselt, lélekfilozófiájában pedig vallotta az egyetemes intellektus, a halandó egyéni lelkeken túli örök és halhatatlan világlélek tanát. Természetfilozófiai, matematikai és fizikai nézeteiben az oxfordi kalkulátorok kinematikai és dinamikai nézeteihez kapcsolódott és ebben a szellemben készített kommentárt ¤ Thomas of Bradwardine műveihez, a mozgási energiák természete tekintetében pedig ¤ Johannes Buridanus és ¤ Nicolaus Oresme impetus-elméletét vette át. Arisztotelész fizikai írásait elemezve G. a qualitatív fizika álláspontját képviselte: meggyőződése szerint az anyagi szubsztancia elsődleges minősége nem a quantitas hanem a qualitas: ez a nézete különösen maradandónak bizonyult az itáliai reneszánsz természetbölcseletében és még Galilei és egyetértően hivatkozott rá.

Fő művei: Super libros de Anima Aristotelis; Regulae solvendi sophismata. Irodalom: A. D. Sartori: G. de T. Filosofo averroista nello studio di Padova 1387 - 1465., Roma: 1938.; S. da Valsanzibilo: Vita e dottrina di G. de T., filosofo dello studio di Padova 1387 - 1465., Padova: 1949.; J. H. Randall: The School of Padua and the Emergence of Modern Science, Leiden: 1961. (HP)