FUNK, Franz Xaver von (1840, Abstgmünd – 1907, Tübingen): német katolikus teológus és egyháztörténész, évtizedeken át a tübingeni egyetemen az egyháztörténet, a patrológia és a keresztény régiségtan tanára, a tübingeni iskola történeti szemléletének egyik fő egyháztörténész képviselője. F. az ugyancsak ismert egyháztörténész, ¤ K. J. Hefele tanítványa volt, de Tübingen és Párizs egyetemein teológiai, bölcseleti és egyháztörténeti stúdiumai mellett politikai és közgazdasági tanulmányokat is folytatott. Az ekkor már püspök Hefele meghívására teológiai szakértőként közreműködött az I. Vatikáni Zsinat előkészítésében és munkálataiban, 1870-ben pedig mestere megüresedett tübingeni tanszékére nyert kinevezést. Tanári működése első szakaszában patrisztikus témákkal, az ókeresztény egyháztörténet kérdéseivel foglalkozott, de számos tanulmányban dolgozta fel a keresztény tanításnak a kamattal, az uzsorával és a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos véleményét és értekezett a rendőrség szerepéről is a modern államokban, társadalmakban. Dogmatörténeti, zömében az apostoli atyák korát elemző írásai mellett foglalkozott a keresztény Európa kialakulásának folyamatával is, legismertebb munkája, egyetemes egyháztörténeti kézikönyve pedig évtizedeken át szolgált katolikus egyetemek tankönyveként. Vezető munkatársa volt a kor számos fontos folyóiratának, a Herders's Kirchenlexikon egyháztörténeti és keresztény archeológiai címszavainak jelentős részét pedig ugyancsak ő gondozta.

Fő művei: Zins und Wucher. Eine moral-theologische Abhandlung, Tübingen: 1868.; Geschichte des kirchlichen Zinsverbotes, Tübingen: 1876.; Lehrbuch der Kirchengeschichte, Herder, Freiburg: 1886.; Kirchengeschichtliche Abhandlungen und Untersuchungen 1-3., Paderborn: 1897-1907. Didascalia et Constitutiones Apostolorum 1-2., Tübingen: 1905. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 3., Kösel, München: 1975. (HP)