FROHSCHAMMER, Jakob (1821, Illkofen bei Regensburg - 1893, Bad Kreuth): német katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, a katolikus romantika megújulási mozgalmának, majd élete alkonyán egyfajta keresztény pozitivizmusnak és scientizmusnak a képviselője, fiatal éveiben ¤ J. Görres tanítványa és szellemi környezetének tagja, évtizedeken át müncheni egyetemi tanár. Pályája kezdetén ókeresztény egyháztörténeti témák foglalkoztatták, majd évtizedeken át bölcseletet tanított. Az 1850-es évektől - az emberi lélek eredetéről értekezve - élesen szembefordult a skolasztikával és annak merev, spekulatív kreacionizmusával, de ¤ Hermes és ¤ Günther idealisztikus nézeteivel is, saját felfogását elsősorban ¤ Szent Ágoston általa generacianizmusnak nevezett nézeteire vezetve vissza. E témát tárgyaló műve - főképpen ¤ J. Kleutgen támadásainak köszönhetően - indexre került, majd konzervatív, skolasztikus ellenfelei a filozófia túlzott szabadságának és autonómiájának vádjával indítottak támadást ellene. Bölcseleti felfogásának központi gondolata az 1860-as évek elejétől a teológia és a természettudományok harmóniájának kimunkálása volt, ennek a célnak az elérése érdekében pedig teljes autonómiát követelt a bölcseleti megfontolásnak a hittudományi normák és elvek ellenében. Véleményét a nézetei körül kibontakozó heves vita után 1862-ben pápai leirat marasztalta el, amely immanentizmussal, a hit titkai kimerítő tudományos és bölcseleti magyarázatának téves tanításával vádolta. F. kitartott véleménye mellett, aminek eredményeképpen 1863-ban eltiltották papi tevékenységének gyakorlásától. Ezt követően olyan önálló bölcseleti rendszer kimunkálásán fáradozott, amely a fantázia, az értelem és az ész egymásrakövetkezésének ismeretelméleti modelljében próbálta összhangba hozni a hit, a tudás és a modern tudomány tényeit, reflektálva a korszak kibontakozó pozitivista szemléletére, nézeteivel azonban az 1880-as évekre a katolikus szellemi élet világában csaknem teljesen elszigetelődött.

Fő művei: Ueber die Ursprung der menschlichen Seelen. Rechtfertigung des Generatianismus, Kösel, München: 1854.; Einleitung in die Philosophie und Grundriss der Metaphysik. Zur Reform der Philosophie, Kösel, München: 1858.; Die Phantasie als Grundprinzip des Weltprocesses, Kösel, München: 1877.; System der Philosophie im Umriss I., Kösel, München: 1892. Irodalom: Ch. Ph. Bd. I.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 3., Kösel, München: 1975.; G. Wüchner: Frohschammers Stellung zum Theismus, Schöningh, Paderborn: 1913.; Görföl - Kránitz. (HP)