FRANZELIN, Johannes Baptist (1816, Aldein - 1876, Roma): német katolikus teológus és filozófus, a római iskola és a korai neotomizmus képviselője, jezsuita szerzetes, a rend római egyetemének - Germanicum - tanára, 1873-tól bíboros. Pályáját ¤ G. Perrone és ¤ C. Passaglia tanítványaként kezdte, majd az egzegézis és a dogmatika tanáraként szellemi átmenetet képviselt a római iskola nyitottabb szemlélete és a szigorú, dogmatikus neotomizmus között. Fő műve, rendszeres dogmatikája szerkezetében a skolasztikus hagyományokat követte, tartalmában viszont a római iskola pozitív, a bibliai és a patrisztikus tradíciót a spekulatív módszerrel egyesítő nézeteit képviselte. F. valójában a 19. század rivális irányzatainak szintézisét igyekezett megvalósítani: felfogása egyszerre függött ¤ A. Möhler, ¤ J. Kleutgen, ¤ J. M. Scheeben nézeteitől, Perrone és Passaglia felfogásától és mindezeket adaptálva igyekezett a katolikus hittudomány biblikus-patrisztikus és tomista-spekulatív irányzatainak elveit is érvényre juttatni. F. meghatározó módon működött közre az I. Vatikáni Zsinat dogmatikai döntéseinek megfogalmazásában, az Aeterni patris kezdetű enciklika egyoldalúan neotomista programját viszont némi fenntartással fogadta. Felfogása valójában a római iskola nézeteinek összefoglalása, lezárása, de a konzervatív neotomizmus nyitányaként is szemlélhető. F. a századforduló neotomista nemzedékének nevelője volt, de tanítványai közé sorolható a skolasztika hívének aligha nevezhető ¤ Prohászka Ottokár is.

Fő művei: De divina Traditione et Scriptura, Collegio Germanico, Roma: 1870.; De Deo uno, Collegio Germanico, Roma: 1870.; De Ecclesia, Collegio Germanico, Roma: 1887. Irodalom: W. Kasper: Die Lehre von der Tradition in der römischen Schule, Herder, Freiburg: 1962.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 3., Kösel, München: 1975.; Görföl - Kránitz. (HP)