FRANCISCO de MARCHIA /Franciscus de Pignano, Franciscus Rubeus/ (1290, Appignano del Tronto – 1344, Avignon): itáliai skolasztikus teológus és nominalista filozófus, természetbölcselő és politikai gondolkodó, ferences szerzetes, az utókor által adott megtisztelő nevén doctor succinctus. Teológiai és bölcseleti tanulmányait Párizsban, az ottani egyetemen és a rendi studium generáléban végezte és 1324 körül ¤ Petrus Lombardus Szentenciáskönyve alapján tanított is. Még ebben az évben Avignonba került, ahol a helyi ferences iskola teológiatanáraként működött. Működésének ebben a szakaszában dolgozta ki nominalista szellemű kommentárjait Arisztotelész Metafizika és Fizika című műveihez, az utóbbi értelmezése során pedig maga is csatlakozott a fizikai mozgások magyarázatának ¤ Johannes Buridanus és ¤ Nicolaus Oresme által kidolgozott impetus-elméletéhez. F. életében az 1328-as esztendő hozott fordulatot: a szegénység körüli vitában megosztott és a pápával is konfliktusba keveredett ferencesek generálisa, Michael de Cesena ebben az esztendőben Bajor Lajos császár müncheni udvarába szökött, olyan kiemelkedő tudósok társaságában, mint ¤ William Ockham vagy ¤ Marsilio da Padova. F. nem tartott a menekülőkkel, de Improbatio című értekezésében maga is a korlátlan pápai hatalom ellen foglalt állást. E lépése miatt a következő években fogságot szenvedett és talán 1336-ban inkvizíciós eljárás is indult ellene, amely feltehetően vitatott nézetei visszavonásával zárult, hiszen a halál néhány évvel később az egyházzal egységben érte. Teológiai tekintetben F. a mérsékelt szkotista nézetek követője volt, akinek Quodlibet-jeiben és Reportatio című művében vallott felfogása ¤ Petrus Aureoli és ¤ Gregorio de Rimini nézeteivel mutat rokonságot. Természetbölcselőként F. az oxfordi és párizsi empiristák szellemében, determinisztikus módon magyarázta a természeti folyamatok és főképpen a fizikai testek mozgásának elméletét, politikai gondolkodóként pedig élesen elutasította az avignoni pápák uralkodók feletti hatalmi törekvéseit és a szerzetesi életformára vonatkozó egyes útmutatásait.

Fő művei: Reportatio in primum librum Sententiarum; Improbatio contra libellum Domini Johannis qui incipit Quia vir reprobus; Sententia et compilatio super libros Physicorum Aristotelis. Irodalom: P. Duhem: Medieval Cosmology. Theories of Infinity, Place, Time, Void and the Plurality of Worlds, Chicago: 1985.; N. Schneider: Die Kosmologie des Franciscus de Marchia: Texte, Quellen und Untersuchungen zus Naturphilosophie des 14. Jahrhunderts (St.T. G. Ma. 28), Leiden: 1991.; Stanford Encyclopedia of Philosophy.; LThK. III.; RGG. II. (HP)