FORSTER, Johann (1496, Augsburg – 1558, Wittenberg): német lutheránus teológus és hebraista, a korai reformáció bibliatudományának egyik megteremtője. Teológiát és bibliai nyelveket Ingolstadt egyetemén tanult és a héber filológiában a neves humanista, ¤ J. Reuchlin tanítványa volt. 1521-ben, a reformáció mozgalmához csatlakozva Lipcsében tanult görögöt, 1522-ben pedig Zwickauban lett a béber nyelv tanára. 1530-tól Wittenbergben ¤ M. Luther keze alatt tanult teológiát, közben pedig segített a reformátornak bibliafordítása elkészítésében. 1535-től Augsburgban volt prédikátor, 1539-ban pedig Tübingen egyetemén lett a héber nyelv tanára, ahonnan a zwingliánusok nyomására néhány év mulva elűzték. Ezt követően Nürnbergben, Regensburgban és Merseburgban végzett reformátori munkát, 1549-ben pedig Wittenberg egyetemére került, ahol ¤ M. Flacius utódaként a héber nyelv professzorává és városi prédikátorrá nyert kinevezést. Élete utolsó évtizedében ¤ Ph. Melnachton közeli munkatársai közé tartozott, az úrvacsora-vitában kompromisszumos, közvetítő álláspontot képviselt és az ¤ A. Osiander nézetei körüli kontroverziákban is Melanchton álláspontját támogatta. F. számos vitairatot és alkalmi értekezést magábafoglaló életművének legfontosabb darabja monumentális héber-latin lexikonja volt, amely a bibliai konkordancia és a gyökszótár műfajában dolgozta fel a szent nyelv anyagát és a következő évszázadban a héber nyelv oktatásának alapvető kézikönyveként szolgált.

Fő művei: Dictionarium hebraicum novum, non ex Rabbinorum Commentis nec ex nostratium doctorum stulta imitatione descriptum sed ex ipsis thesauris S. Biblicorum et eorundem accurata collatione depromptum, Basel: 1557. Irodalom: W. Germann: D. J. F., der Henneberg, Reformator, ein Mitarbeiter und Minister D. Martin Luthers, Wittenberg: 1894.; RGG. II.; LThK. IV. (HP)