FLACIUS, Matthias /Illyricus, Matthias; Vlacich, Matej/ (1520, Albona – 1575, Frankfurt am Main): dalmáciai születésű reformátor, a korai lutheránus egyházközösség belső vitáinak fontos szereplője. Velencében, Baselben, Tübingenben és Wittenbergben tanult, 1544-től pedig, miközben ¤ M. Luther, ¤ Ph. Melanchton és ¤ J. Bugenhagen baráti köréhez tartozott, a héber nyelv professzora lett a wittenbergi egyetemen. 1548-ban élesen szembefordult a katolikus liturgia visszaállítása (interim) ügyében V. Károly császárral kiegyező Melanchton véleményével. Magdeburgba ment és egyik fő szereplője lett a katolikus szertartások közönbösségéről kibontakozó adiaphora-vitának. Luther eredeti álláspontjának védelmében vett részt a ¤ G. Major nézetei körül kibontakozó vitában is, amelynek az volt a tétje, hogy a hit megőrzéséhez szükség van-e a jócselekedetet megerősítő erejére. Az igaza védelmében igen szenvedélyesen vitatkozó F. ezekben az években ¤ A. Osiander nézeteivel is konfliktusba keveredett, közben pedig szenvedélyesen harcolt a lutheri tanítás épségének megőrzéséért, a reformáció egységéért és a katolikus egyházhoz való közeledés megakadályozásáért. 1557-ben Jénában lett az Újszövetség professzora, de néhány év mulva innen, majd Regensburgból is elűzték. Élete utolsó éveiben Antwerpenben és Strassburgban élt, a halál pedig – teljes szellemi elszigeteltségben – Frankfurtban érte. F. művei egy részében bibliai egzegézissel foglalkozott; készített biblikus szótárt, az Írás tekintélye védelmében pedig szótárához dogmatikai és hermeneutikai magyarázatokat is megjelentetett. A reformációnak a hit eredeti tisztaságát helyreállító szándéka védelmében írta meg nagy egyháztörténeti művét, a Magdeburgi Centuriákat, amely azóta is a protestánst egyháztörténeti szemlélet foglalata. Számos vitairatában kora számos szellemi törekvésével szembefordult; támadta a katolikus egyháztant és a Tridenti Zsinatot, a kálvinista ortodoxia úrvacsora-felfogását és egy olyan, kortársai által elutasított antropo-teológiát alkotott, amelyben a bukott ember lényegének magát a bűnt tette meg.

Fő művei: Ecclesiastica historia...(Centurias Magdeburgica) 1-13., Basel: 1559-74.; Clavis Scripturae sacrae, Basel: 1567.; Glossa compendiaria in Novum Testamentum, Basel: 1570. Irodalom: J. W. Preger: M. F. und seine Zeit 1-2., Göttingen: 1859-61.; J. W. Schulte: Beitrage zur Entstehungsgeschichte der Magdeburger Zenturien, Tübingen: 1877.; DictThéolKath. VI.; RGG. II.; LThK. IV.; BBKL. II.; Görföl - Kránitz. (HP)