FEUERLEIN, Jakob Wilhelm (1689, Nürnberg – 1766, Göttingen): német lutheránus teológus, az újkori racionalizmus körül kibontakozó viták szereplője. Altdorf és Jena egyetemén tanult teológiát és tanári működését is az utóbbi egyetemen kezdte 1710-ben. Rövid lipcsei kitérő után 1715-ben Altdorf egyetemén lett a logika, később a metafizika tanára, 1730-tól a teológia professzora, több alkalommal is az egyetem rektora. 1737-ben Göttingen egyeteme hívta meg a teológia professzorává; közel három évtizeden keresztül tanított itt, közben pedig különféle tudományos és egyházkormányzati tisztségeket is viselt. F. élete során számos művet adott közre a dogmatika, a kontroverz-teológia, a bölcselet és az egyháztörténelem témáiban s e művek mindegyikében az ortodox lutheranizmus szolídan konzervatív hagyományát képviselte. Filozófiai és teológiai vitapartnerei közé tartozott a katolikus ¤ J. Quirini és F. komoly szerepet vállalt a karteziánus eszmék és ¤ Ch. Wolff rendszere körül kibontakozó kontroverziákban. Dogmatikusként legjelentősebb alkotása a lutheránus szisztematikus teológia rendszerét bemutató kézikönyve volt, amelyben a reformátor művei és a hitvallási iratok alapján tárgyalta és értelmezte a racionalizmus felé csak igen óvatosan tájékozódó lutheránus teológia anyagát. Egyház- és dogmatörténeti művei visszatérő témái a patrisztikus teológia nagy kérdései voltak, de több értekezést szentelt a protestáns hitviták és hitvallások vizsgálatának is.

Fő művei: De prudentia logica e vitis eruditorum discenda, Altdorf: 1715.; De Theologia vetere et nova, Altdorf: 1730.; Disputatio de justitia Dei contra Wolfianam notionem, Göttingen: 1738.; Bibliotheca Symbolica Evangelica Lutheriana, Göttingen: 1752. Irodalom: BBKL. XIX. (HP)